Leülünk az ablak mellé.Mig a teámat hozzák Saga hangja duruzsol csak.Milyen mély hangja van.Nagyon sóhajtok.Kint be van borulva az ég és szörnyű,hogy nem járkál senki.A kávéház is szinte üres,csak a külön helyiségek függönyei vannak elhúzva.Milyen érdekes is...hiányzik Ruki...
-Baj van?-kérdezi Saga és megfogja a kezem.-Olyan sápadt vagy...
-Jaj,hát az este elég érdekes volt,ugyebár.És picit szarul vagyok.
-Azt látom!Nem lenne jobb ha hazamennél?-hogymit?Mit ivott ez?Sose volt ilyen kedves...elszörnyedek mikor elképelek egy öreg néniket az úttesten átsegitő Sagát magam előtt.
-Biztos hogy neked nincs bajod?-kérdezek vissza és a frissen hozott teám után nyúlok.-Apropó,nem kellett volna álcáznod magad?
-Ilyenkor?-felnevet.-A madár se jár ilyenkor az utcán és az idő is szar,a jó kis fanok már mind ágyban bújják a laptopjukat valami ropogós hirre fenve a fogukat!
-Ne ijesszgess!
-Nem akartam-elmosolyodik-Csak ne aggódj értem,jó?Idd meg a teás aztán hazakisérlek.Oké?És otthon pihend ki magad aztán beszéld meg a dolgokat Reitával.
-Mitmond furcsa-orró basszeros,csinálni mit?
-Beszéld meg Reitával!Nem maradhattok örökké ilyen....helyzetben!--látszólag sokat gondolkodott azon,amit mondani fog.
-Reita azért hivott,hogy meggyőzz,ugye?
-Nemcsak...neked nem hazudok.Azt is akarta,hogy átadjam az üzenetét.
-Mit?-kérdezem elfintorodva.
-Hogy most elutazik Soul-ba 2 hétre.Mert az uncsija fogott egy koreai pasit magának.És lesz az esküvője.
-És miért nem nekem mondta?A többiek tudják?Miért nem szoltak?Saga te nagyon hülye,miért nem mondtad hamarabb?Bocs,de most mennem kell!-kapom fel a táskám és a kabátom.-Majd hivlak!-gyors puszit nyomok az arcára és kirohanok.Előkaparom a telefonom,ami megjegyzem,már merülőfélben van,és tárcsázom Reita telefonszámát.
-Igen?-veszi fel hosszas csörgés után.
-Te barom állat!Megkéred a kezem,aztán tudom meg,hogy elutazol és nekem Sagán keresztül mondod?Szégyelhetnéd magad!
-Ja,persze.Figyelj,nem akartam,hogy még jobban feldühitselek.
-Ezzel pedig rohadtul sikerült!Jó utat,Rómeó!-és kinyomtam.Közben betörtem Ruki ajtaját is.
Ruki sehol.Aztán egy kis fényt látok az erkélyen.Biztos cigizik.Megkapok egy takarót a kanapéről és kinytok az eerkélyre.Ruki csakugyan ott van,kezében a cigi és látszólag majd megfagy.Ráteritem a takarót és én is rágyújtok.
-Nah,mi volt?-kérdezi és rámmered a csodásbarna szemeivel-Megnyugodott végre?
-Igen...te tudtad,hogy Reita elutazik?-kérdezem és felé fordultam.
-Valahogy igen...azt mondta ne szóljak De én is ma tudtam meg...és a vacsi...valamiféle búcsúcucc lett volna,mielőtt elmegy...Mint látod,nem jött össze!
-Nem jött...össze...Ruki beszélnünk kell!Én nem birom tovább!Túl sok ez már!Mindenki utál,Uruha,mert szakitottam vele,Takeru,mert otthagytam,Kai,mert elrontottam a vacsoráját,Reita...mert miért ne?Saga is pikkel rám...te is utálsz,valld be!-és itt szakad el a cérna és sirom el magam....
-Te nem vagy normális!Miket modott neked Haru?-kérdezi aggódva
-Ruki...menjünk be...-suttogom és behúzom az énekest és leültetem a kanapéra.Szorosan hozzá bújok és arcom eltemetem mellkasában.Mélyeket lélegzek.-Utálsz,mert ilyen szarkupac vagyok...
-Utálni még akkor se tudnálak,ha megölnél!
-Utálsz,mert nem tudok semmit sem csinálni...mert csak elbújok a gondok mögül...mert meghúzódok és nem törődöm semmivel...mert...
-Ha nem hagyod abba...-fnyeget meg halkan.
-Ruki...én szerelmes vagyok...-érzem,ahogy a szive gyorsabban ver-...igen...beléd...
És se szó,se beszéd,ölébe huppanok és megcsókolom.Átkarolom a nyakán,ő magához húz és belemarkol a fenekembe,amitől belenyögök a szájába.Kaján mosoly terül el az arcán...
