Just a gentle lie, honey!

 *időbeli előrehaladás,kiahgyott Karácsonyi jelenet,visszatérés rá később*

 Néha sirva bújok Rukihoz éjjel.De nem azért, mert rosszat álmodtam.Csak érezni akarom.Az illatát, az érintését.Ruki mindig fájó tekintettel néz rám ilyenkor.
 -Mi a baj?-kérdezi.
 -Semmi...-morgom és még közelebb bújok.
 És ennyi.Se szex, se más.Nem is nagyon hiányzik.Csak a cigi.A leszokás mindig nehéz.Egyszer már ment, de most eléggé kételkezdek a saját képességeimben.Helyette átálltam a cukorkára.Nem mintha jobb lenne...de legalább nem halok meg tőle hamarabb.
 Nagyot sóhajtok.Reggel van, Ruki még alszik.Kibámulok az utcára.Az emberek már sietve rohannak munkába, autók indulnak útnak.Leszállok az ablakból és nekiállok összecsapni valami reggelit.Mozgás a hálóból.Előkapom a tojást, az olajat és elkezdem felverni a tojást.Csoszogás hallatszik.
 -Jó reggelt!Igazából nem tudtam mit csináljak reggelire, úgyhogy a rántotta mellett döntöttem...ha nem baj...-rápillantok a szipogó Chibire.
 Ruki bólogat és eröltet egy mosolyt.Most látom csak, hogy milyen  mosottszar állapotban van.
 -Ruki, megfáztál...-mondom aggódva és gyorsan a homlokára teszem a kezem.Forró...-Imádom, amikor nem szólsz....-és tüsszent-..., hogy beteg vagy!-mondani próbál valamit, heleytte csak hörög.-Úristen...
 Berohantok a hálóba, felkapok egy plédet és egy lázmérőt.Visszamegyek és behessegetem a vokált a nappaliba és lefektetem a kanapéra.Takaró rá, jól begöngyölöm és mérem a lázát.Közben a teáját főzőm és keresem a citromot.
 Megnézem a lázát...ajajjajj...40 fok kereken.Mérges szemekkel ránézek és ő csak pislog....hogy is tudnék rá haragudni?Bevonulok a konyhába, de előbb bekapcsolom neki a tévét.Előkaparom Uruha telefonját.
 -Kit is hivjak...orvost nem...-ezt eldöntöttem.Mindenki szóba jöhet, csak orvos nem.Majd én kikúrálom!Tárcsázom Reita számát, ő semleges: nem is fogja halálra aggódni magát és nyugodt marad és értesiti a főnököt.Ennyih!
 A telefon kicsörög, majd egy álmos férfihang szól bele.
 -Igen?
 -Szia...-eröltetem magam egy kedves hangnemhez- Baj van...
 -Ha gond van a menstruációddal, menj orvoshoz...
 -Ez komoly...-fogom szigorúbbra a hangomat.- Ruki lebetegedett és nem engedem sehova amig helyre nem jön.Lázas, tüsszög és olyan mosottszar jellege van, épphogy nem megy szét.Apropó...hangja se nagyon van a szentemnek...-hallgatás a vonal másik végéről.Tss...
 -Értem....szóval azt mondod, hogy nem tud bejönni...
 -Azt.Nem tudom meddig.Kikezelem én, maximum 1 hét és helyrehozom.Csak kéne szólni a főnöknek.Megtennéd?-megint csend....
 -Persze, persze...beszélek vele.A többieknek szóljak?
 -Nem kéne, karantén alá vonom a házat.Nem akarok több beteget.
 -És te?
 -Ugyan már!Nekem erős az immunrendszerem!-Ruki épp most tüsszögött egy hatalmasat...
 -Mi volt ez?Robbant valami?Elzártad te a tea alatt az aragázt?
 -Nyugodj meg, Ruki tüsszögött...
 -Apám, épphogy nem remegett bele Tokió!-neveti el magát.Sajnos ezen és is elmosolyodok.-Vigyek valamit esetleg?
 -Kedves tőled...kéne pár kiló citrom, de azért leszaladok én a boltba.Úgyhogy nem nagyon...Okés, akkor nem tartalak fel, beszélj a jónéppel kérlek!Szia!
 -Rei!Várj!
 -Igen?-kérdem bizonytalanul.
 -HIányzott a hangod...
 -Öhmm....szia!-és kinyomom.
 Ruki megint tüsszent, mostmár fuldokolni is kezd és köhög is.Jól hazavágta magát...Előveszem a mélyhűtőből a húst és előkaparom a zöldségeket is.Húsleves kell neki és milliósok tea...
 Még a leves fő, viszek neki teát.Fülig betakarva kuksol a kanapén és tévézik.Körülötte pézséhegyek gyűlnek.Rámnéz nagy piros szemeivel és akarna mondani valamit.Kedvesen rámosolygok.Talán a tévé nem jó beteg embernek....De megint megcsinálta...kikapcsolta a tévét!A fejembe mászott!
 -Te kis mániákus kisbeteg agyturkáló!-nevetem el magam és lerakom a tálcát az asztalra.Söprök egy kis helyet magamnak a kanapén- vagyis bedobálom őket a kukába és lerakom mellénk, nem akarok még több használt pézsét látni a Chibim mellett!- és leülve magamhoz húzom.Magához ölel és mintha egy "Köszönöm" hangazna el a szájából.Megpuszilom a homlokát.
 -Szeretlek, Rei...-és elkezd sirni.Mit vétettem?Miért kell ilyen romantikusnak lennie?
 -Ruki...én is szeretlek téged.Megigérem, hogy nem foglak soha elhagyni.Csak te vagy nekem.Nem kell más.-megsimogatom a hátát.Fölemelkedik és mélyen a szemembe néz.Ha nem tudnám, akkor is látnám, hogy beteg, csupán a szeme miatt is.Ha beteg volt, mindig is vörös és nagy szemei voltak még a suliban is.
 Kezei átkarolnak és megcsókol.

És ezután mi lesz?

 Leülünk az ablak mellé.Mig a teámat hozzák Saga hangja duruzsol csak.Milyen mély hangja van.Nagyon sóhajtok.Kint be van borulva az ég és szörnyű,hogy nem járkál senki.A kávéház is szinte üres,csak a külön helyiségek függönyei vannak elhúzva.Milyen érdekes is...hiányzik Ruki...
 -Baj van?-kérdezi Saga és megfogja a kezem.-Olyan sápadt vagy...
 -Jaj,hát az este elég érdekes volt,ugyebár.És picit szarul vagyok.
 -Azt látom!Nem lenne jobb ha hazamennél?-hogymit?Mit ivott ez?Sose volt ilyen kedves...elszörnyedek mikor elképelek egy öreg néniket az úttesten átsegitő Sagát magam előtt.
 -Biztos hogy neked nincs bajod?-kérdezek vissza és a frissen hozott teám után nyúlok.-Apropó,nem kellett volna álcáznod magad?
 -Ilyenkor?-felnevet.-A madár se jár ilyenkor az utcán és az idő is szar,a jó kis fanok már mind ágyban bújják a laptopjukat valami ropogós hirre fenve a fogukat!
 -Ne ijesszgess!
 -Nem akartam-elmosolyodik-Csak ne aggódj értem,jó?Idd meg a teás aztán hazakisérlek.Oké?És otthon pihend ki magad aztán beszéld meg a dolgokat Reitával.
 -Mitmond furcsa-orró basszeros,csinálni mit?
 -Beszéld meg Reitával!Nem maradhattok örökké ilyen....helyzetben!--látszólag sokat gondolkodott azon,amit mondani fog.
 -Reita azért hivott,hogy meggyőzz,ugye?
 -Nemcsak...neked nem hazudok.Azt is akarta,hogy átadjam az üzenetét.
 -Mit?-kérdezem elfintorodva.
 -Hogy most elutazik Soul-ba 2 hétre.Mert az uncsija fogott egy koreai pasit magának.És lesz az esküvője.
 -És miért nem nekem mondta?A többiek tudják?Miért nem szoltak?Saga te nagyon hülye,miért nem mondtad hamarabb?Bocs,de most mennem kell!-kapom fel a táskám és a kabátom.-Majd hivlak!-gyors puszit nyomok az arcára és kirohanok.Előkaparom a telefonom,ami megjegyzem,már merülőfélben van,és tárcsázom Reita telefonszámát.
 -Igen?-veszi fel hosszas csörgés után.
 -Te barom állat!Megkéred a kezem,aztán tudom meg,hogy elutazol és nekem Sagán keresztül mondod?Szégyelhetnéd magad!
 -Ja,persze.Figyelj,nem akartam,hogy még jobban feldühitselek.
 -Ezzel pedig rohadtul sikerült!Jó utat,Rómeó!-és kinyomtam.Közben betörtem Ruki ajtaját is.
 Ruki sehol.Aztán egy kis fényt látok az erkélyen.Biztos cigizik.Megkapok egy takarót a kanapéről és kinytok az eerkélyre.Ruki csakugyan ott van,kezében a cigi és látszólag majd megfagy.Ráteritem a takarót és én is rágyújtok.
 -Nah,mi volt?-kérdezi és rámmered a csodásbarna szemeivel-Megnyugodott végre?
 -Igen...te tudtad,hogy Reita elutazik?-kérdezem és felé fordultam.
 -Valahogy igen...azt mondta ne szóljak De én is ma tudtam meg...és a vacsi...valamiféle búcsúcucc lett volna,mielőtt elmegy...Mint látod,nem jött össze!
 -Nem jött...össze...Ruki beszélnünk kell!Én nem birom tovább!Túl sok ez már!Mindenki utál,Uruha,mert szakitottam vele,Takeru,mert otthagytam,Kai,mert elrontottam a vacsoráját,Reita...mert miért ne?Saga is pikkel rám...te is utálsz,valld be!-és itt szakad el a cérna és sirom el magam....
 -Te nem vagy normális!Miket modott neked Haru?-kérdezi aggódva
 -Ruki...menjünk be...-suttogom és behúzom az énekest és leültetem a kanapéra.Szorosan hozzá bújok és arcom eltemetem mellkasában.Mélyeket lélegzek.-Utálsz,mert ilyen szarkupac vagyok...
 -Utálni még akkor se tudnálak,ha megölnél!
 -Utálsz,mert nem tudok semmit sem csinálni...mert csak elbújok a gondok mögül...mert meghúzódok és nem törődöm semmivel...mert...
 -Ha nem hagyod abba...-fnyeget meg halkan.
 -Ruki...én szerelmes vagyok...-érzem,ahogy a szive gyorsabban ver-...igen...beléd...
 És se szó,se beszéd,ölébe huppanok és megcsókolom.Átkarolom a nyakán,ő magához húz és belemarkol a fenekembe,amitől belenyögök a szájába.Kaján mosoly terül el az arcán...

Saga-aki nem adja fel!

 Kilépve hallom az ordibálást.Hjaj,de fáj tőlük a fejem...Ruki fölkapja magára a kabátját.Halkan sóhajt és elindul.Most se hiszem el mikre nem képes az a szőke barom!Egyszer még levágom a szép hosszú ujjait!És megmutatom a 6.-os képét a világnak!Hadd röhögjenek Suzuki Akirán!Azon a marha nagy perverz állaton!
 -Mit mondott neked?-kérdi kis idő után Ruki már az autónál.Kinyitja nekem az ajtót.
 -Nem beszélhetjük meg otthon?-kérdem türelmetlenül.-Mindjárt bepisilek...-nyöszörgöm és beülök.Ruki is lehuppan és nevetve felém fordul.
 -Nem vagy semmi!Úgy hazavágtad azt a marha nagy perverz állatot!-jól hallottam..mit?Kezd megőriteni...-Tudod mi lenne a legjobb?-jaj...csak a képet ne...-Ha megmutatnánk az újságiróknak a 6.-os képét!Hadd röhögjenek!
 Ettől féltem!Kész...otthon elmondom Rukinak,mert ez kezd megőriteni lassacskán.Mi ez egyáltalán?Én látok bele a fejébe vagy ő az enyémbe?Csendben utazunk,csak a zene megy halkan.Kint már rohadt sötét van.Nekidőlök az ablak-üvegnek.Azok után ahogy velem meg Rukival beszélt,megkéri a kezem.Valami baja lehet...
 -Baj van?-kérdi Ruki mielőtt leparkolna.A zene elhallgat.
 -Fent...-mondom és ki is szállok.Nyitom a kaput,hivom a liftet.Ruki beér.Nagyokat sóhajtva megyünk fel.Nyitom az ajtót és őt engedem be először.Mikor bemegyek bezárom az ajtót és levágódom a kanpéra.Ruki leül melllém.
 -Ruki.Nézz hülyének vagy aminek akarsz,de az utóbbi időben kimondod azt amit én gondolok.
 -Hát igyekszem is mindent elintézni amit te nem...-mosolyog.Nem érti.
 -Mielőtt elmentünk arra gondoltam milyen jó lenne kimozdulni.Jössz te :"Mozduljunk ki!" és el is mentünk.Aztán jöttél azal,hogy Reita egy marha nagy perverz állat,holott 3 másodpercnyi különbséggel pont ezekkel a szavakkal illettem.És a képet is én gondoltam ki először!Mégis te mondtad ki...ez picit furcsa...vagy csak kezdek megzakkanni...-éles nevetése betölti a csendet.
 -Ez rohadt vicces!Tudod,én meg megérzem mit kéne csináljak vagy mondjak hogy te jól érezd magad vagy valami ilyesmi!
 -Nemvicces....-hadarom.
 -Komolyan mondtam!-néz rám elkerekedett szemekkel.
 -Menjünk együtt kezelésre!-röhögöm és ledobom magamról végre a kabátot.-Ránk férne.
 -Szerinted forditva működik?-kérdezi komolybb hangnemben,mégis mint egy 5 éves.Jah,ha azt hiszi,ki tudom találni mit akar,azt rosszul hiszi...-Csak nem azt hiszed,hogy rosszul hiszem,hogy ki tudod találni?
 -Ruki...mássz ki a fejemből,jóű?-kérdezem megint röhögve.
 -Ezt gondoltad?-néz megint rám 5 éves pofikájával.
 -Igen!Ez durva...Na!Most én!Mire gondolok?-nah ezt találd ki Chibi!Mert semmire!Ruki gondolkodni kezd,mire én elégedetten dőlök hátra.Hirten közeledni kezd felém.Ajaki olyan csábitóak.Behunyja a szemét.Megcsókol.Közben keze a hátamon simit végig.Ez vicces.Nem gondoltam semmire,mégis kitalálta mire gondoltam...
 -Eltaláltam?-kérdi mikor elszakad tőlem.-Mert ez nehéz volt...-mosolyog.És azért a mosolyért néha ölni lennék képes.Valami rezegni kezd a zsebemben.Saga irja a kijelző.
 -Bocs Ruki,mindjárt jövök...-állok fel és kimegyek az erkélyre.Kiérve nyomom meg a kis zöld gombot.-Mondjad.-szólok bele.
 -Szia te kis vadmacska!Hallottam megjártad!-nevet.Semmi oka sincs rá.-Gondoltam felhivlak,hogy vagy?
 -Elég jól,köszönöm kérdésed.És te?-kérdezek vissza.Most megtudom hogy mit akar.
 -Én is.Hallod...mi volt az a dolog mikor feljöttél és...-elhallgatott.Aham...valahogy sejtettem ,hogy köze an hozzá...
 -Na?Szerinted mi volt?Csak úgy jött!-bököm ki ingerülten.
 -Higgyem is el?Figyelj,tudod az a csók nem volt szándékos...és picit én is félreértettem...Ne haragudj,jó?-úristenkém...Saga képes ilyesmire?
 -Nem haragszom...-összeráncolom a szemöldököm-De szerintem a telefon nem jó megoldás.Van kedved egy kávéra?Most,mondjuk?
 -Most?Okés,találkozzunk a PSC előtt,nekem most próbám volt.Akkor...csörögj rám,jó?
 -Persze,persze.Szia!-kinyomom.Mély sóhaj.Belibbenek és Rukira vetem ártatlan tekintetű szemeim.
 -Régi osztálytárs.Tudod,Haru.Szerelmi bánat.Ma nála alszom...ha nem...baj...-mondom.
 -Hát..Haru mindig ilyen volt.Nem bánom!Add át neki üdvözletem!Vigyelek el?
 -Nem kell.Majd taxizok.Nem tudom mikor érek haza....Ruki-szólok vissza az ajtóból.-Sietek amennyire tudok...-mosolygok.
 -Okés-nevet-De nem vagyok az apád.
 Becsukom az ajtót és gyorsan lesietek.Fogok egy texit és bemondom az irányt.Most veszem észre,hogy ez az a taxis aki a fürdőböl hozott haza.Elmosolyodom.Nem ismert meg.Vicces az élet!Fizetek és kiszállok az épület előtt.Saga az ajtóban cigizik.Int és elindul felém.Én nem megyek tovább...legyökereztem...
 Saga közelebb lép és mosolyog.Úristen...itt bajok lesznek...
 -Igazad volt...a telefon nem megoldás...-mostmár egyenesen vigyorog...fújj...félek tőle!
 -Igen...menjünk abba a....ööööö....mi is a neve?Gyere,tudom hol van,de a neve nem ugrik be!-elindulok mellette.-Tudod Saga,az a dolog...az teljesen érzelmek nélküli volt...részemről...
 -Tudom.És sajnálom is egy picit.Rukival vagy?
 -Hát olyasmi....Igazából mégcsak próbálkozunk,semmi spontán dolog...Csak Reita az aki elsiet mindent...
 -Mesélj.Reita is felhivott,de valahogy nem hiszem el neki a sztorit.Azt mondta,hogy hősiesen szerelmet vallott neked és megkérte a kezed.
 -Ugya már!Összeveztünk az asztalnál,aztán a folyosón,aztán mikor bementem utánam jött és megkérdezte nem akarok-e hozzá menni.Hát bekaphatja!
 -Tudtam én,hogy sántit valahol a dolog...-nevetet-Ettől függetlenül mik a szándékaid Rukival kapcsolatban?
 -Hogy érted?
 -Hát...jártok...aztán esetleg tovább kivántok lépni?-nem értem a célozgatásait...
 -Nem.....a házasság túl korai.Rei csak azért kért meg,mert azt akarta,hogy vesszek össze Rukival miatta,aztán menekülhetek hozzá.De derékba törtem gonosz terveit,azzal,hogy eszem ágában sincs elrontani a dolgokat Rukival.
 -Vagyis...maradsz mellette,akkor is ha nem is szereted még biztosan,csak azért,hogy Reit egye a fene?
 -Utálom ha célozgatsz!Nem,Reinek semmi köze hozzá,azért maradok Rukival mert szeretem.És azt akarom,hogy még jobban megszeressem.Érted ezt igy?
 -Neeeeem!De nem kell feladni!Szóval akkor Rukin kivül senki?-egye fene a célozgatós fajtáját!
 -Az attól függ...-vágodok be elé.Mélyen a szemébe nézek.
 -Mitől is?-kérdezi kajánul vigyorogva és lehajol hozzám-Attól,hogy mi történik majd az este folyamán?
 -Itt kávé fog történni!És esetleg pár nem publikus dolog.Saga,az a helyzet,hogy hiába próbálom elfelejteni Rukit egy percre is,nem megy.Pedig néha szeretném elefelejteni.És most is,itt vagy előttem,arra vágysz,hogy egyszer járni fogunk,és folyton Ruki van a szemem előtt.
 -Adjam fel?-felhúzta a szemöldökét.
 -Nem azt mondtam!Csak azt,hogy most nem menne semmi.És meg is érkeztünk!-mutatok rá a nagy kávéházra elöttünk.

 -

Spanyol szappanopera?

 Bátran kijelenthetem,hogy igen,az életem letipor minden spanyol szappanopera-sorozatot,és mégcsak forgatókönyv se kell neki!Hát még ilyet!Mivel is kezdődött?Egy részeg gitárossal,akivel több évig voltam együtt,és aki megvert,megerőszakolt.De szerettem.És emiatt rohantam a legjobb barátjához,aki fülig szerelmes belém,és akit rohadtul kihasználtam.Aztán az ex-em,akivel együtt voltam megint egy idesig-2 napig-,és játszottam az amnéziásat,hogy aztán a halott gyerekem miatt sirjak,aki a részeges gitárostól volt.És van egy seb a hasamon.És a vokáljuknál vagyok,aki a lelki társam,és szeretem,de félek kihasználom.És ott a basszeros,akit ugyan szeretek.Ezek után,én már nem vagyok tisztában az érzelmeimmel.
 A gyermekem elvesztése nagy falatnak bizonyult számomra.Nem sirtam.Minek?Nem segit.Csak ültem valahol,áltaában a hálóban vagy a konyhában,és néztem magam elé.Ilyenkor gondolkodtam.Hogyan jutottam ide?Miért velem történik mindez?Mi a francért nem értem magamat,az érzéseimat?Ha mindezekre tudtam/tudám a választ,akkor bizonyára nem töprengnék rajta.De a rohadt életbe is!Nem tudom!Ha lenne forgatókönyv,fellapoznám a "...és akkor Reiri hirtelen megvilágosodik..." kezdetű résznél és elolvasnám.Ha ilyen könnyű lenne.
 Ülök a konyhában és a kést fixirozom.Nem elég éles,hogy elvágjam a hagymát vele.Ruki néha igazán megélezhetné párszor...egy kés van a házban ami vág,és azt is elzárta előlem,mikor idehozott.Próbál ő segiteni...de neki se mindig sikerül.A csoportos fagyizás a hálóban a többiekkel jó dolognak tűnt,amg rám nem jött az ötperc és nem vágtam a kanalam a basszeroshoz.Aki aztán felbőszülve rám vetette magát,és a fagyit bele tömte a melltartómba.Aztán én tömtem a fagyit az alsójába.Hát ez van!Csak a fagyit sajnálom...meg Ruki szőnyegét.A mozizás ennél is katasztrófább volt!Mi a francnak kellett horrort nézni?Kai lehányta a fölsőmet.És mert eléggé idegroncs lettem,és felpattanva kiboritottam a kólámat ugyan Reitára.Aztán popcorn borult a fejemre.
 Igazából,nem is beszéltünk a telefonos dolog óta.Tesz néha pár megjegyzést,köszön ugyan,de ez nekem nem elég.Ettől feszült leszek.Olyan mikor vele vagyok egy helyen,mint mikor 14 voltam és fülig beleszerettem egy felsősbe.Csak ő egyáltalán nem is tudta,hogy létezek,Reita pedig tudja és szeret kinozni ezzel.
 Ami Uruhát illeti...hát ő elvan,néha fájdalmas tekintettel rámnéz,és eröltet magára egy mosolyt.Ha melltartóban flangálok Ruki lakásában és netalán ottvan,rámered a sebemre és próbál jó képet vágni a dologhoz.Ez is fáj.No meg,ott van Aoi és Kai akik mindent későn tudtak meg,és meg is haragudtak,aztán kibékültünk,mert látták,hogy ki vagyok készülve.
 Ruki...hát külön szobában aludtunk volna.Csak egy ideje egyáltalán nem alszok.Szóval minden éjjel átvándorlok a vendégszobából Ruki ajtajáig.Ott habozok,majd benyitok.Ruki a TV-t nézi,majd sóhjat és int,hogy bemehetek.Lefekszek mellé és szorosan hozzá bújok.Átkarol.Ilyenkor mindig azt hiszem,mintha a mennyben lennék.Nem akarom kihasználni.Sose akartam.

                                                                              *
 Mostanság az ablak az új barátom.Felpakolom párnákkal és befészkelem magam egy takaróval.Van amikor csak bámulok a semmibe,máskor Tokiot nézem,van mikor zenét is hallgatok.Általában sirva végzem a fürdőben.Hjaj,mit nem adnék,ha kimozdulnánk végre!Egy picit,hogye elfeletsem a gondjaim egy időre.Csak egy picit!
 -Mi lenne ha elmennénk Kaihoz vacsorázni?-zökkent ki Ruki a gondolataimból.Megijedek tőle!Másodjára csinálja ezt a gondolat-olvasós baromságot.Brrr....
 -Hát...-fordulok felé és leszállok az ablakból-Okés!-mosolyodok el.Jaj,ettől zsibbad az arcom...rég nem mosolyogtam.Ruki is elkerekedett szemmel,de ő is elmosolyodik.
 -Akkor öltözz,drágám!Ma mulatni fogunk!-mondja és nevetve kimegy a szobából.Mielőtt kiérne utánna érek és megölelem hátulról.Egy magasak vagyunk.Arcom beletemetem hajába.Ő csak megfogja kezem.-Szereted kinozni az emebereket,ugye?
 -Arra nincs kifejezés.De tudod,ha téged kinozlak,az valahogy csöppet sem jó érzés...-sóhajtok-Talán kell egy kis idő...még...
 -Amennyit akarsz.Én várok...-mondja és elszakad tőlem.
 Sajnos épp ez a baj.Hogy vár.Uruha is vár.Reita is.Takeru is.Sőt,talán még Saga is.Utóbbi talán túllépett rajta,de ki tudja?Lassan öltözök,addigra Ruki is készen van.A konyhában ül.
 -Indulhatunk?-kérdezi izgatottan és gyorsan kitessékel az előszobába,ahol felkapom a kabátom,a cipőm és már szinte lök ki az ajtón.Be az autóba és forma-egyes pilóta módjára meg is állunk Kai lakása előtt.Liftezünk vagy 20 emeletet,közben Ruki valami számot dúdolgat.Kiszállunk és a folysó utolsó ajtaja vesszük az irányt.Kopogok hármat és Kai már nyitja is az ajtót.
 -Sziasztok!Gyertek beljebb!-hivott minket a lakásba.Nagy hangzavar volt,Aoi nagyon magyarázott valamit Uruhának.
 -..és akkor volt a nagy robbanás!Ugye mondtam!Megmondtam!Sziasztok!-közöntött végül minket mosolyogva.Uruha és felnézett,én pedig gyorsan megszoritottam Ruki kezét.Az biztatóan rám pillantot.Kai lesegitette a kabátom és levéve a cipőm vettem észre Reitát a konyhában.
 -Áá...szia Rei.-köszönt és folytatta is az ital töltését a poharakba.-Te is kérsz,ugye?
 -Szia...igen...-vörösödtem el,majd visszavonultam Ruki mellé.Ő most a védőbástyám.Ha csak belegondolok ma milyen cirkusz lesz...ajjjajj...Előre érzem,hogy ez nagyon durva és hosszú este lesz...Bár lenne egy rohadt forgatókönyv...
 -És hogy vagytok?-kérdi Reita leüle velem szembe.-Mármint...ti együtt vagytok,nem?-kérdezi újból és szeme mosolyog.Bár a helyzet csöppet sem vicces.Uruha kezd picit mérges lenni és rám szegezi tekintetét.
 -Hát...valahogy úgy...de még...-kezdi Ruki.Ha hallgatok csak roszabb lesz...
 -..alakulgat a dolog.Nem sietjük el.Az egyikőnknek sem lenne túl jó.
 -Értem.Örülök,hogy nem sieted el...-mondja Reita.Hogy az a...
 -Oké emberek!Menjünk enni!-mondja Kai végül.Ha nem szól közbe akkor én megfojtom Reitát a Martinijében.Elképelve a dolgot,mosolyra húzom számat.
 -Mi olyan vicces?-kérdezi Reita vigyorogva.-Elképzelted,ahogy megerőszakolnak?Esetleg egy bizonyos valaki?
 -Tegyél egy szivességet és ne rontsd el ezt az estét is.Én próbálok kedves lenni,de ha neked nem megy,akkor megértem.De moderáld magad,mert nem áll jól!-közlöm vele és leülök Ruki mellé.Megfogom a kezét az asztal alatt.Mellém Aoi kerül,szemben Reita ül.Szúros pillantásokkalméregetjük egymást.Próbáol valami kifogást találni,hogy be tudjak szólni a ki szemtelen-orrtalan- basszerosnak.GYűrűsujján kiszúrok egy karika-gyűrűt.Gonosz terv...
 -Mi van Rei,van nejed és meg se hivtál az esküvőre?-kérdezem gonoszul.
 -Pontosan,Rei!De legalább nem ejtettem teherbe házasságon kivül!-vág vissza és meghúzza a martinit.Uruha mellette szúrósan ránéz.Ruki kérdően pillant rám,én mosolygok.
 -Mi ez a feszült hangulat...?-kérdezi Kai.Jaj,pont az ő estéje megy tönkre.Sajnálom,de máshogy nem menne a dolog.-Hozom a kaját,oké?
 Kai kilibben,aztán be,mosolyog,pakol,tálal,pakol,mmosolyog.Reita szivet,én úgyszint.Aoi csak néz és néha mosolyog,Uruha maga elé bámul vagy rám.Ruki néha meg-meg szoritja a kezem,hogy nyugodjak le,de nem engedek neki.
 -Mondd csak...-kezdri a basszeros-,nem vagy te megint terhes?Elég furcsa az étvágyad,ahogy elnézem.-Lenyelem..lenyelem...
 -Nem,azt észrevettem volna.-Ruki szorit.-Köszönöm,hogy aggódsz értem-mosolygok ravaszul.Nemjöttbe!
 -Ruki...hogy birsz vele élni?Annyit csacsog...és biztos kiesz a vagyonodból is...-Ruki ránéz.Még jobban szorit.Utolsó csepp volt,Reita...
 -Na ide figyelj!-pattanok fel a helyemről.Ruki húz vissza-Nem Ruki!Most nem csititassz!-intem le a Chibit,mire lassan visszahúzódik-Az egy dolog,hogy engem bántassz,bár rohadtul nem értem miért.De ha Rukit mered szivatni-mint most-,azt nem hagyom annyiban!
 -Igen?Akkor gyerünk!Mi a tét?Ruki?Uruha?Egy jó szex-parti?Sok pia,pénz?Állom!De te nem parancsolsz nekem,ameddig te jössz hozzám,hogy megdugjalak!Megértetted?
 -Reita...-piict lenyugszok,most olyat kap...-Ellenkeztél?Nem!Kitettél,hogy ne történjen meg ami megtörtént?Nem!És mondd csak...utálsz te?-mélyen a szemébe nézek.Ettől mintha meginogott volna bizalma önmagában-Pontosan...Csakhogy nekem itt van Ruki.Ha azt hiszed a pénzre,hirnévre,Sőt!Szexre vágyok!Rosszul hiszed.Te nem parancsolsz nekem,világos?Ruki nem tehet arról,ami megtörtént...
 -Ebben igaza van...-morogta Aoi,mire a basszeros ránézett.Hallgatott.
 -Nem!Ő nem!De TE igen!Tudod,hogy fájt látni majdnem minden este...a fürdőmben...sebesen,kéken-lilán,összetörve látni?Tudod milyen rossz érzés más férfival látni?-megremegett a hangja-Azt hiszed,hogy nekem könnyű?Hogy túl tudok lépni a dolgokon?Mikor megjelentél,azt hittem ebből még lehet valami!Hogy nem egy robot vagy!De te kikészitetél és otthagytál!
 -Igen!Mert megérdemelted!Te sem vagy egy maszületett bárány!Sosem voltál...-könnyes lett a szemem.Ruki is felpattant.
 -Nézd mit csináltál!Nem elég,hogy...hogy..-Uruhára nézett-,hogy elvesztette a gyerekét?Hogy összeomlott lelkileg?Hát normális vagy,te állatÍ?Normális?
 -Rhukih...-nyöszörögtem.
 -Igazán elszégyelhetnéd magad!-mondta végül.És elibbent Kai a desszerttel.
 -Ajjjajjj...-morogta.
 -Én szégyeljem el magam?!Mikor azt se vette észre,hogy terhes és ivott,cigizett,dugott fűvel-fával?Igen?Hát igazad van!Szörnyen sajnálom...-hangja átment a gúny határán.Erőt vettem magamon,kihúztam karom Ruki kezéből és lekevertem Reitának egy pofont,hogy meginogott.
 Mérgesen rám nézett.Mondott volna valami cifrát,de Ruki pillantása elhallgattatta.
 -Beszéljük meg...Most!-mondta és az ajtó felé intett.
 -Jóh...-morogtam és kivonultunk a folyosóra.
 Reita előhalászta a cigijét és remegő kézzel rágyújtott.
 -Én szeretlek.Szerettelek és szeretni is foglak.Rajtad múlt,hogy elfogadod és viszonzod vagy sem.Azt hittem igen.Naiv voltam...hittem neked!-fordult felém és arcomba fújta a füstöt.
 -Igen?Tanulhattál volna!Uruha is szeretett.És mit ért vele?Szerinted kell szó is a szerelmhez?Vagy csók?Vagy szex?Nem kell!POnt úgy ahogy nem kell hozzá semmi!Miért vetted meg ezt az inget?-rángattam picit meg.
 -Megláttam a boltban és...
 -Látod!Ilyen a szerelm is!Csak egy pillantás kell és ennyi!-vágtam közbe-Szerinted én nem szerettelek?Szerinted nem szeretlek?Téves dolgokat beszélsz be magadnak.Ha te tudnád,hogy én mennyire szeretlek!Mennyire!De te vak vagy.Kénytelen voltam mást keresni!És Rukiról tudom,hogy szeret,és már csak idő kérdése,hogy őt szeressem.Egyedül őt!
 -Nem értelek!Ha szertesz,akkor mi akadálya van annak,hogy együtt legyünk?
 -Semmi!Ez a gond!Gondolj bele!Mikor Uruhával voltam,akkor hozzád menekültem!Mikor Takeruval voltam,akkor is!Most Rukival vagyok,de tőle nincs miért meneküljek!Nincs ok,ürügy,hogy miért!Ruki túl tökéletes,és sajnos ezt szeretem benne!Ha lenne ok,akkor talán hozzád mennék...
 -Ok kell?-csillogott a szeme-Ürügy?Majd akkor lesz!Ha ez kell,ahhoz,hogy végre az enyém legyél,akkor megteszem!
 Újból felpofoztam.Kezdett fájni a karom.
 -Egy barom vagy,Suzuki Akira!Egy orbitális barom!Ruki úgy vonz engem,mint egy mágnes,és kész!Szeretni fogom!Ha ehhez az kell,hogy ne érintkezzek soha többé veled,akkor megteszem!-sarkon fordultam és bevonultam.Ruki fejét fogta és az asztalt bámulta,Uruha forgatta a pohárját,Kai és Aoi csendben tanakodtak.
Bejöttemre Ruki felkapja a fejét és felállva odajön és átölel.
 -Ha tudtam volna...-kezdi beszédét.
 -Majd otthol...-hajtom le.Jön Reita hallom lépteit.Meg se fordulok,megyek tovább az asztalhoz.
 -Rei!Hozzám jönnél feleségül?-kérdi és megáll bennem a vér.Uruha arca megfagy,Kai és Aoi elcsendesülnek.Nem látom Ruki arcát...Lassan megfordulok,Ruki Reita hátánál áll és ijedten néz a szemembe.Reita előttem térdel,mutatja a gyűrűt.Ami egy dobozban van...készült erre az estére.
 -Nem.-jelentem ki nemes egyszerűséggel és elköszönve megkapom kabátom és a kocsikulcsot és kihúzom Rukit magammal.
 -Viszlát!-mondom az ajtóban és becsapom magam mögött.Hogy képzelhet ilyet?!

Kérdések válaszok nélkül...

 Ruki próbál kifejezéstelen arcot vágni a dolgohoz,hogy a kanapéján haldoklok.Már hivott orvost,azt mondta,10 perc múlva kiér.Ruki azóta a fotelben ül és néz.Nem tudom élvezi-e a dolgot,hogy nyögök és szenvedek.Szerintem simán képes rá.De az jó jel,hogy ezekhez a fájdalmakhoz képest képes vagyok nyugodtan gondoldozni.Jaj...vizet,mert kiszáradok...
 -Hozok egy kis vizet,jó?-hahaha...ez most vicc?Ruki átment gondolatolvasóba.Akkor inkább abba kéne hagyjam.Felszenvedek egy ülő pózt,Ruki kezembe nyomja a vizes poharat,de csengetnek.Hálásan pillantok rá,ő eröltet egy mosolyt.
 -Jó estét.-kösön a doki,Ruki is visszaköszön,majd betereli az orvost.-Mi történt?-kérdezi tőlem és a pulzusomat méri.
 -Hát...eléggé rosszul éreztem magam mostanában...és ma rámtört egy szörnyű hasfájás,hogy azt hittem meghalok.-mesélem és próbálok nem meghalni közben.
 -Utolsó havi vérzése mikor volt?-kérdezi,és én ledöbbenek...
 -Most hogy mondja...az utóbbi időben eléggé kihagyott...és...3-án ért véget...-mondom és már kezdem kapirgálni a dolgot...
 -Ön a barátja igaz?-kérdezi Rukihoz fordulva.
 -Hát...nem úgy barátja...inkább csak haver...De...miért?
 -Mert a "haverja" kisbabát ver.És ahogy elnézem...be kéne vinni,mert mindjárt szülni fog.Bizonyára nem vette észre.De a pulzusa ezt mutatja.
 Ruki majdnem elájul,nekem röhöghetnékem van...a nyomoruságomon.
 -De kitől van gyereke?Tudja doktor úr,neki amnéziája van és pár év kiesett neki.Most is a régi barátjávan van,a mostanira nem is emlékszik.Legalábbis arra a részre,hogye gyütt lennének.Minden másra igen.
 -Hát ezesetben...-óriásit kiabálok,a fájdalom majd megöl-..vérvizsgálat,de előbb a szülés.Minden esetre hivja fel mindkettőjüket--mondja Rukinak.Ő bólint és hivja is a két érintett félt.Takeru és Uruha 5 perc alatt ott toporognak mellettem.
 -Rei...-mondja Uruha és megsimogatja a homlokom.-Lehet nem emlékszel,de már egy ideje velem vagy,nem Takeruval.-a ex-szőke bólint.Ruki aggódva szemlél a kanpé végéről és próbál valamit mondan nekem,de Uruha miatt nem megy neki.Takeru észreveszi és elhivja Uruhát.
 -Uruha...beszélnünk kéne...-mondja zavartan és elhivja egy sarokba megvitatni valamit.Tuti szegény gyerek lesz a téma.
 -Rei,azt akarom,hogy tudd,nem gondoltam komolyan azt amit mondtam...csak tudod...-morogja és leül mellém.
 -Ruki,a szerelem természetes dolog.De nem akarok Takeru terheire lenni,most hogy kiderült,hogy mindjárt szülök.-jön be még két valaki.-Ruki...ha Uruhával voltam az utobbi években,akkor-fájdalom- ő az apa és vissza kéne menjek.De szerinted szeret?Befogadna a gyerekemmel...a gyerekünkkel is?-sirok,csak nem voltam képes rá,hogy elfeledjem.
 -Rei,tudd meg,Uruha bántalmazott, ha lerészegedett.Mikre lenne képes,ha a gyereketek is ott lenne?Költözz hozzám...-és elhomályosult minden...

 Ha Ruki komolyan gondolta,akkor odaköltözök hozzá.Jaj,mi ez a sok hang?Szörnyen fáj a fejem...nem érzem magamat...hol vagyok...?
 -Reiri,ha hallod amit mondok...komolyan gondoltam.Költözz hozzám...
 A gyerek!Szemeim tágra nyitom és felülök a fekvőhelyemen.Kórházban vagyok.Ruki falfehéren ül mellettem.
 -Hol van?Hol a kisbabám?Mi történt vele?Ruki és szülés előtt dugtam 2-szer...-Ruki még fehérebb.Ekkor Uruha és belép és kisirt szemekkel bámul rám.
 -Ruki mondd el neki...-mondja.Ruki kirohan sirva.-Jó...-Uruha leül mellém.-tudod...a kisbabánk...halva született...-mondja és megszoritja a kezem.-A mi gyerekünk...halott...
 Nem...ezt nem tudom felfogni...nem is tudtam,hogy bennem van valaki.Hogy ott él bennem,és hogy egyszer kijőve édesanya leszek.És Uruha az apja...hát csodás álom lett volna.De tény,hogy nem nyilvánitottam túl sok értelmet a guminak,gyógyszernek meg tesztnek.De...gyógyszer...és ha akkor öltem meg mikor dugtam Takeruval?
 -Nem...nem lehet...-nyöszörgöm és megmarkolom Uruha ingjét.-Nem halhatott meg!Képtelenség!-sirni kezdek,de ez már inkább hiszti.-Haza akarok menni...
 -Azt mondták,reggel hazaengednek.Jöhetsz hozzám.-mondjaés feláll.Megviselte a dolog,látszik rajta,csak érdekelhette volna a gyerekünk.Várjunk...megnézem az órát,bizony-bizony fél 5 van.Hajnali fél 5.
 -Hozzád?-kérdezem ironkusan-Már tisztán emlékszem...te vertél...és...ezek szerint akkor is,mikor terhes voltam.Te egy szemét állat vagy!-orditom.Igazam van.Hiába szeretem,ez igy nem mehet.Ha eddig nem,akkor most szakitunk.-Küldd be Takerut...-mondom,mikor Uruha már szinte menekül előlem.
 Az ex-szőke belép.Ő is mosott-szarként néz ki.Karikásak a szemei.
 -Átküldjem a ruháidat Rukihoz?-kérdezi.
Nem vagyok képes rá,hogy még jobban összetörjem a szivét.De muszáj.
 -Figyelj...ez most nehéz mindenkinek...-hebegem- de nekem is.Sőt,nekem még nehezebb.Elhiszed?-bólint-Hidd el,szeretlek.Mindig is foglak,de valld be,te sem álssz készen erre.Ki tudja milyen depresszióm lesz,amire még a te vidámságod és csodás mosolyod sem fog megggyógyitani...-eröltetett mosoly.
 -Tudom.Ha szükséged van rám,akkor nyugodtan...hivj...majd beszélünk...erőt kislány!-mondja,küld egy puszit és elmegy.
 Újra belép Ruki,most valamivel jobban néz ki.Rámmered.
 -Szeretlek...-suttogja-Nem birok élni nélküled,hogy nem láthatlak,nem hallhatom hangodat,nem érinthetlek...Sajnálom...
 -Veled maradok.Csak igérd meg,hogy jó leszel...ez nagyon nehéz...tudod...meghalt...-sirógörcsöt kapok.

 Reggel 7-ig csendben sirok a sötét szobámban.Ekkor benyit az orvos és közli velem,hogy a kisbaba azért halt meg,mert fejletlen volt.Makk egészséges,de koraszülött,és nem birta a strapát.Mély levegők után azt is közli,hogy most lehet,hogy depressziót kapok,legyen mellettem mindig valaki,és szedjem rendszeresen a gyógyszereimet.Mindenre rábólintok,mire behozzák a ruháim,és mondják,hogy várnak és mehetek.
 Felöltözök és kivonulva látom meg Rukit.Kezében egy zacskó,amiben a gyógyszereim vannak.Mosolyogni próbálok.
 Úton Ruki lakása felé,a taxiban,erősen hozzábújok Rukihoz.Ő szeret igazából,érzem.

 A lakásban ott a pohár viz még az asztalon.Leülök és felhúzva lábaimat átkarolom őket.Ruki bekapcsolja a TV-t és letelepszik mellém egy adag szendviccsel,sütivel meg tejjel.Rámosolygok.Közelebb hajol hozzám és gyengéden megcsókol.
 -Szeretsz?-kérdezi.
 -Nem tudom...most...üresnek érzem magam.És üss a kezemre,ha cigihez merek nyúlni,alkohol dettó.És ha szexre kerül a sor,akkor kérlek erőszakold magadra a gumit,kérlek Ruki!Ha mégegyszer ezt kell átéljem...Uruha hogy van?
 -Ő is depressziós lett.A többiekből csak Reita tudja.
 Mi?Hogy tudja?Ha ős is depizni fog...elvégre...vele is...baszki!Fell kéne hivnom...
 -Ruki,megyek fürdök egyet,jó?-kérdezm és lassan felállva a mobilomat és elközösitem és bevonulok a fürdőbe.Megengedem a vizet és vetkőzés közben veszem észre,hogy egy seb van a hasamon.
 -CSÁSZÁRMETSZÉSVOLT???-orditom.Ruki benyit.
 -Akartam szólni mielőtt még...szóval nem szabad fizikailag megerőltesd magad.De nem vetted észre,mikor öltöztél?
 -Szerinted pont azt fogom nézni?Nem néztem...-mondom és elsüllyesztem magam a vizben.Ruki mosolyog egyet.
 -Imádom mikor mérges vagy-mondja és eltűnik.Vicces.

 -Szia Rei...-mondom mikor felveszi a telefont.
 -Te elmebeteg nőszemély!Normális vagy te?
 -Most mondtad,hogy elmebeteg vagyok,akkor hogy legyek normális?
 -A humorod nem segit!Tudod milyen kibaszottul aggódtam érted?
 -Mostmár igen.-mosolygok.
 -Bekaphatod...
 -Nincs kedvem...amúgy is túl messze vagy,és még neked se lehet ilyen hosszú...
 -Élvezed?Haragszok rád,hogy tudd.
 -Élvezem hát!Reita,tudom,hogy bűntudatod van,de neked ehhez semmi közöd.
 -Nem hát!Csak épp velem basztál szülés előtt!Nem,igazad van!Semmi közöm az egész dologhoz!
 -Ne csináld már!
 -De csinálom!Előttem kinél voltál?Csak nem Saga-nál?-hallgatok-Tudtam.Nem volt elég neked?Nem?Terhesen!Hát téged zártosztályra kéne vinni!Azt hittem más vagy...hogy tudsz gondolkodni...hogy nem csinálsz hülyeségeket.Főleg ha gyered lesz!
 -Tegyél egy szivességet!Nem is tudtam,hogy gyerekem lesz,baszki!Ha tudtam volna,száz,hogy enm baszok fűvel-fával,és szedek gyógyszert!Meg cigizek és részegedek!
 -Ezesetben,sajnállak,hogy szartál tesztet venni!Vagy esetleg baj volt a haviddal,amiből nem tudtad kiházmozni,hogy "Ó!Hát kölyköm lesz!"?
 -Ha az a célod,hogy felkúrd az agyam,akkor gratulálok,sikerült!Hát nem elég baj,hogy meghalt a fiam?-felpattanok a kádban és sirni kezdek.
 -Hogymi...?
 -Pontosan,faszfej,meghalt!Sőt!Halva született!Boldog vagy?Azt hiszed,hogy nekem nem nehéz?Ha azt hiszed...akkor szerintem jobb ha nem vitatjuk tovább a témát!És még egy szar seb is van rajtam,mert ájultan nehezen szültem volna meg!És még szerencs,hogy meghalt,mert sajnáltam volna,ha olyan nevelő-apja lett volna mint Te,Hiúságos Lordom!
 -Hogy milye?Mikor?Komolyan mondod...?
 -Ne csináld a hülyét!Mintha nem tudnád,hogy szeretlek!
Kinyomom a telefont és sirva visszabújtam a viz alá...
 

Ruki...

 Nemigaz...mit tettem...hát kurva lettem?Hogyan...?
 Sirva állok fel.Saga próbál megfogni,de kitépem magam szortásából.Kódorogva lépek be a liftbe és nézem meg a telefonomon hány óra.2 óra 8 perc.Próbáknak bizonyára már vége.Kiszállok a liftből és az ajtóban észreveszem,hogy zuhog az eső.A kocsokulcsot meg otthagytam.
 Káromkodva kimegyek az esőbe és eldöntöm,hogy most fogok igazi kurva lenni.Nem is akármilyen!A PSC kurvája...
 Utam elvezet a kis patika mellett.Bemegyek egyenest a pulthoz.
 -Jónapot.Melyik a legpontosabb terhességi teszt?-kérdem direktbe.A csaj pislog rám párszor.
 -Ez itt..-mutat egyre a polcon.
 -Akkor kérnék belőle...-gondolkodom és közben Uruha pénztárcáját is előhalászom-..3-at.
 -Tessék.-mondja és zacskóba teszi őket,majd elveszi a pénzt és meg se várom a visszajárót tovább robogok az utcán.Azon gondolkodom kihez menjek először...Ruki mindig utoljára marad,hogy levigye az üres csupros tálcát aztána tálcát visszavigye.Akkor Reita már otthol van.Első utcán le is térek,egyenest a basszeros háza felé veszem az irányt.
 Rátenyerelek a csengőre és az ajtó nyil is.Reita tök vizesen,egyszál törülközőben áll előttem.
 -Megkönnyoted a dolgomat...-mondom és besuhanok mellette.
 -Mi?-kérdezi a basszeros és előveszi a "nemértemmitakarszezzelmondani" arcot.
 -POntosan.-mondom és elkezdek vetkőzni útközben a háló felé.-Panaszkodtál,hogy nem feküdtünk még le...-mondom mikor beért.
 -Ez igy nem megy...nem az igazi...-mondja és leül az ágyra.
 -Nem kedvtelésből csinálom,hidd el.-morgok rá,és lekapom a pólómat is.
 -Akkor?-kérdezi sandán.
 -Történt valami valakivel,és egy másik valaki látta és megsértett engem valamivel.
 -Veled és...Ruki volt,ugye?
 -Ő sértett meg.Nincs inyemre az érzelmek nélküli szex,de mivel kurvára nincs más választásom...-rávetem magam és letépem róla a törülközőt.
 Durván csókolni kezdem,habozik.Érzem ahogy merevedése a lábamhoz ér.Kiráz a hideg.Méghogy nem kell neki szex...phhf...
 GYorsan végzek vele,halálra kifárasztottam.Szegény.Azért picit sajnálom.Gyorsan öltözök,elcsenem az esernyőjét és otthagyom a hálóban.De először megcsókolom.
 -Leszoktam róla...-suttogom.
 Kirohanok a házból,megyek a következő áldozatomhoz.Újból csnegő,ajtónyitás.Saga még felöltözve cipőben áll előttem.
  -Meg akartalan keresni...-mondja,de őt is lesmárolom.Addig engedem el,amig leveszem a kabátját és máris tolom beljebb a lakásában.Nemlátok mást,csak a kanpét,igy arra teperem le.
 Nem ellenkezik,sőt,még segit is,könnyiti a dolgomat.Saga durván belémhatol,ettől nyögés hagyja el a számat.

 Lassan magamhoz térek.Saga kiütött.De nem...erőt veszek magamon és felöltözve sirva hagyom ott a kanpén.Igazán sajnálom őt is.Elállt az eső,mindennek olyan friss illata van,imádom ezt az illatot.Kezdek csillapodni,de hirtelen újból düh fog el.Meg egy óriási hasfájás.Összecsukom szemeim a fájdalomtúl és mélyeket lélegzek.Előkotorom Uruha telefonját és felhivom az első ismerős embert...
 -Ruki...-nyögöm a fájdalomtól és sirva-le tudsz jönni a bolt elé?Sürgős...
 Ruki lecsapta a telefont én meg értelmetlenül bámulok magam elé.Letette...képes volt...letenni...

 Karok fogtak meg hátulról és húztak magukhoz.Úgy öleltem magamhoz  a Chibit,mint még soha.
 -Hülye vagy,tudod?Miattad...miattad most...most...-nyöszörgöm a karjaiban.
 -Mit csináltál...?-kérdezi aggódva.
 -Ruki...

Ez annyra kínos...

 Gyorsan behörpintettem a kólámat és kibontottam a cigimet.Előhúztam egy szálat és meggyújtva bebigyesztettem a számba.
 -Végre egy kis méreg...-motyogom és kifújom a füstöt.
 -Le kéne szoknod.-morogja Reita ugyanezt megismételve.
 -Sok mindent kéne csináljak.Sajnos egyszerre nem megy.
 -Hát az kár.-mondja derűsen.-Akkor jösztök billiárdozni?
 -Persze,amint eszembe jut,hogyan kell csinálni.
 -Rohadt vicces.Mennyi ideig leszel amnéziás?
 -Ameddig csak kell.-mondom és elbodom a cigit.-Most felhúzok Keruékhoz,aztán majd hivlak.Ja,és ez-megmutatom a telefont-,nem Uruha mobilja,oké?-mosolygok és hivom is a liftet.
 -Veszek neked egy telefont,mit szólsz?-mondja Reita és beszáll mellém a liftbe.
 -Nemkell.Uruháé tökéletesen megfelel.Ja,most jut eszembe!Én előbb bemegyek Shouhoz.Rég nem láttam.
 -Nemmondod?-döbben le Reita.-Mióta vagytok puszi-pajtások?Ti nem összevesztetek,mikor...
 -Pontosan,de azóta amnéziám van és MÉG Takeruval vagyok.Vagyis Shou...majd Saga fedez!
 -Ezt még megköszönöm neki egyszer!Ha lebuksz,majd elmegyünk együtt Szibériába!
 -És beszállunk egy vándorcirkuszba,mint két bohóc!-nevettem.
 POnt nyil az ajtó,gyors puszit nyomok Reita szájára és rohannák kifele,de visszahúz a kabátomnál fogva.
 -Ha rendes csókot nem tudsz adni,akkor erről is szokj le.Oké?
 -Mi van?Csak nem hiányoznak a csodás éjszakák amiket együött töltöttünk?-vigyorodok el.
 -Hülye vagy.Le se feküdtünk.
 -Én nem azokra az éjszakákra gondolok...De majd később megvitatjuk!
Intek és elindulok a a folyosón.A harmadik ajtóban megállok és hármat kopogok,mert Shou babonás.Ha a 395.ajtó lenne,akkor 395-öt kéne kopogni rajta,mig valaki egyáltalán azt mondaná,hogy "Tessék!".
 -Szabad...-hallom bentről Saga hangját és felkészülök a nagy meglepett arcokra és néme sikitásokra.
 -Hát mit csinálnak az én kedves rokonaim?-bújok be mosolyogva az ajtón.Shou elejti a kávéját,és eltátja csodás kis száját,Saga tovább fényesití hangszerét,Nao kutat valami rongyért a kávé miatt,Tora és Hiroto pedig a kanpén ülve majdnem elájultak.-Na mi?Hát igy szerettek ti engem?-nevetem el magam.
 Saga lerakja a basszusgitárt és nyakamba borul,majd lassan duruzsolva megkérdi:
 -Csak nem amnézia?-hangjában némi bujaság bújkál.
 -Ottapont,válaszolom halkan,alig észrevehetően.
 Shou lecsapja a poharat és könnyes szemekkel megáll előttem,miután Saga elenged.
 -Hogy képzelted....-szippogja-...,hogy csak...csak úgy otthagytál?-kérdezi magas hangon,szinte racsitva.
 -Valami...kimaradt...nálam...?-kérdezem az amnézia tüneteit szinlelve.
 -Hol jártál eddig te lány?Otthagytad Shou-t az interjú előtt  megiratlan szöveg nélkül.Kész katasztrófa volt az egész,mert nem segitettél.Ha nincs Saga,akkor nekünk végünk van!-száll be felháborodva Tora.
 -Hát,akkor sajnálom,de...én erre miért nem emlékszem?-kérdem és Saga arcát fürkészem.
 -Rei...történt valami?-kérdezi sejtelmesen és összefonja a karjait mellkasán.-Kórházban voltál valami miatt?
 -Igen,onnan hozott ki Takeru,de nem tudom hogyan kerültem oda.De hála az én lovagias pasimnak nem is tartottak ott sokáig!-mosolyogtam.
 -Hacsak...-töpreng az eddig csendben takaritó Nao-nincs Reinek amnéziája!-kerekedett el a szeme.Nemcsak neki,hanem mindenkinek.
 -Van benne valami...én is erre tippelek...-mondja Saga.-És ha igyvan,akkor ezért nem emlékszik az incidensre.
 Shou arcán megint könnyek csordulnak,és sajnálat tükröződik a szemében.
 -Reiiiii...-borul nyakamba és én megölelem.Hiányzott.-Shajnáhlomh...-nyöszörgi.Jaj,ez a régi,aranyos,sirós kicsi Shou,aki nagyanyám első házasságából való fiának a gyermeke.Hát ez mégis rokoni kapcsolat,nem?
 -Oké,Shou,nekem még nem teljesen tiszta a dolog,de miért is haragudnék rád?Az én hibám volt bionyára és én sjnálom.-mondom a szemébe nézve.
 -Szép családi békülés...-mondja Hiroto és mosolyogva kávét nyom a kezembe.

 Kábé 2 óra után,elbúcsúzok tőlük és Sagát magam után húzva a folyosó felé veszem az irányt.Talán a sok forraltbor miatt van,hogy most képes lennék letépni róla minden ruhadarabot és itt helyben megdugatnám magam vele.
 -Mi kéne...-nyöszörgi,miközben mellkasára borulva nevetek és szoritom magamhoz.-Nincs időm arra,hogy pesztráljalak,ha részeg vagy egy kis bortól.Hallgatok.
 -Saga...mi van,ha "pasid" van,de te közben nem érzed magad hűnek hozzá valaki...valakik miatt..?-kérdem bizonytalanul még mindig nekidőlve.
 -Jaj,te lány...ha szereted,akkor hű is vagy hozzá.
 -És ha nem vagyok hű,akkor nem szeretem?
 -Úgyvalahogy.-mondja és simogatni kezdi a hátam.Kellemesen megborzongok és felnézek rá.Szemei csillognak.
 Utálom magam.Undorodom magamtól.Én sem vagyok különb Uruhánál ha iszom.
 Ajakam Saga ajkaira tapadnak.Beleharap a számban és érzem a vérem izét.Tompa puffanás hallatszik a hátam mögül és megfordulva sembe találom magam Rukival,valamint a tálcával ami a földön landolt.
 Ruki méregtől főve megfordul és elindul a folyosón.Én elválok Sagától,de mivel az egyensúly-érzékem megcsappant,szédelegve ráesek hátulról.Felemel és belenéz a szemembe.

 -Nem vagy más,egy olcsó kurvánál!-sziszegi és én sirva roskadok a földre...

Na!Meg se ismresz?

 -Keru-kun,te neked ma kell menni dolgozni?-kérdezem az asztal másik végéből,miközben a piritósért nyúlok.
 -Igen,sajnos...Szivesebben ülnék itthol...-elmosolyodik.Én is.Hát,ha igy folytatja,nem lesz nehéz elfelejteni Uruhát és újre belészeretni.
 -Majd bemegyek hozzád,jó?-mondom éslenyúlom a piritósát.-Úgy...-ránézek az órára-...valami 1 fele.
 -És Uruha?-kérdezi és rámnéz a szemüvege fölött.
 -Nem fog felismerni,bizz bennem.-kacsintok rá és kuncogok egyet.
 -Vagyis adjam meg a fodrászom számát...-néz rám mosolyogva.
 -Úgyvalahogy.Azt nagyon megköszönném.És kéne a másik autód.
 -Oké,a kulcs a nappaliban a kanapén.-mondja.Elég hamar belement.Hát jó.
 -Köszi drágám!-mondom.Felállok átlibbenek az asztal mellett és megcsókolom.-Megyek átöltözök.Aoi ruháit ma visszaszolgáltatom.És megyek érted,megtennéd,hogy ma metrózol?-nézek rá nagy szemeimmel.
 -Hát jó...-sóhajt lemondóan.
 -Imádlak!-mondom és elindulok a háló felé.Már útközben vetkőzni kezdek és Aoi ruháit berakom a mosógépbe.
 -Hé,Rei!-kiált utánnam Takeru.
 -Igen?-fordulok meg.
 -Megtennéd,hogy beveszed a gyógyszeredet?-mutat az asztalon diszelgó kis valamire.
 -Miért?Mi az?-kérdezek vissza gyanúsan és megszemlélem.
 -Ha gyereket akasz,akkor ne vedd be.-mondja és az ajtó felé veszi útját.
 -Hát...tudod,egy gyereket nem bánnák meg....
 -De a vallásod...-mondja és felhúzza cipőjét.
 -Az,hogy katólikus neveltetést kaptam,nem azt jelenti,hogy nem lehet gyrekem házasságon kivül.De ha ennyire zavar,vegyél el feleségül!-mondom és lenyelem a gyógyszert.
 -Azt hiszed nem vennélek?Csak nem hinném,hogy sokáig birnád velem.
 Részemről téma lezárva és bevonulok a hálóba.Takeru becsapja maga mögött az ajtót.Nem értem miértjön nekem a vallásommal.És akkor mi van?Nem járok templomba,nem megyek gyónni...nem csinálok semmit.Isten amúgy is kitolt velem...Előkutatok a ruháim közül vamai olyat,amit még elég kevésszer hordtam,nehogy valaki felismerjen.Napszemüveget veszek és elcsórom Takeru sapkáját.Igen...napszemüveg,mikor már majdnem tél van...Nincs is ennél természetesebb.
 Felveszem a bőrdzsekim és felkapva a kulcsokat bezárom magam mögött az ajtót.Zsebemben Uruha pénztárcája és mobilja.
 -Hivjuk fel....-megakad a szemem valakin és nyomom is a hivás gombot.
 -Mit akarsz te állat?-szól be kedvesen egy hang.
 -Nahát-nahát,Saga!Csak nem azt hitted,hogy Uruha hiv?-nevetek.
 -Hogy kerül hozzád...?És miért...?Hivtál..de...-motyogja és hallatszik az ajtó csapódása.Bizonyára elhagta a próbatermet.
 -Hosszú történet.Nem tudod,Rukiék bevonultak már?-kérdem és közben beülök az autóba.
 -Lehet,bár Reita autóját még nem láttam.Bár ő mindig késik,vagyis nem nagy meglepetés.
 -Igen,azt tudom.Ha Rukiék lemennek a büfébe,akkor dobj egy SMS-t,jó?-kérdem mintha legalábbis most dugnának.Saga nyel egyet és motyog egy "igent".-Akkor megdumáltuk.Köszi drágám!Ja,és nem tudod hol van Uruha mobilja.
 -Nem,nem tudom.Majd irok.Szia!-és kinyomja.
 Tipikus Sagára.Hjaj,mennyit hülyültem vele is...Fél PSC-vel egy suliba jártam.Milyen durva volt.De élvetzem már akkor is a sok érdekes egyént.Beinditom az autót és kifordulok az útra.Egyenesen a szépség-szalonba megyek.
 -Jó napot.Hajfestés,vágás és manikűr.-mondom mosolyogva a recepciósnak.
 -Jó napot,hölgyem.A manikűrös épp szabad.Ott a második ajtó-mutat jobb oldalra.
 -Köszönöm szépen.-mondom és bevándorlok a kis szobába.Imádom ezt a helyet,mert mindig nagy a tisztaság és külön szobájuk van minden dolgozónak.Benyitok a szobába.Rózsaszinűek a falai,úgylátszik festettek.
 -Jó napot.-köszönök és leülök a székre.
 -Jó napot.-köszön egy mosolygós arc az asztal másik oldaláról.-Nori vagyok.Hogyan szeretné a körmeit?
 -Hát...jó lenne egy géles épités.-mondom- De döntsön ön,én nem értek ehhez-fejezem be nevetve.
 -Hát az ráférne...-mondja ő is nevetve-Látom már volt gél rajta.Szedjem le vagy töltsek?-kérdi nagy szakértelemmel.-Szerintem elég a töltés is,és egy kis csiszolás.Megfelel igy?-néz rám.
 -Igen,jó lesz.-mondom és a mobilom felpakolom magam mellé,hátha Saga ir.Neki is kezd,csiszol,mos,csiszol,géel,melegit,szárit,csiszol,franc tudja még miket.Végül kb.45 perc múlva kész vagyok.
 -Kész is.-mondja elégedetten.Valahogy megértem,nagon jól néz ki.Szpen megköszönöm,elkérem a számát,legközelebb is ide akarok jönni.Felkapom a mobilt és megyek a fodrászat felé.
 -És mit szeretne?-kérdezi a fodrásznő és közben nézegeti.
 -Hát,picivel rövidebben kéne és szeretném ha sötét barna lenne vörös melircsikokkal.
 -Rendben.-mondja mosolyogva.Itt mindenki mosolyog?
 Még itt is 1 óra,kész az új hajam,nagyon dögös lett.Fizetek a recepciónál és megyek is a szemüvegeshez.Nem,nem szemüvegért,hanem kontaklencséért.Méghozzá kék szinűért.És tisztitóért.Mert elég sokáig fogom hordani.
 Bent hamar kiszolgálnak,az autóban fel is szerelem és betérek egy aranyos kis üzletbe valami más ruháért.Találok egy fekete farmert,egy western-stilusú csizmát,és egy tök aranyos kommunista-zöld szinű inget.Megveszem,gyorsan átöltözök a fülkében és megyek a PSC-hez.
 Lehetőleg kifogok minden pirosat.Nagyokat sóhajtva parkolok le az épület előtt.Megkapom a telefont,ami pont ekkor kezd el rezegni.SMS Sagától.Ez mekkora ráérzés...
 "Rukiék most vándoroltak le,Reita is velük van.Uruha pedig depressziósnak látszik.Saga"
 Legyen csak,ő baszta el-gondolom magamban és mosolyogva bevándorlok az épületbe.A recepciónál-mint aki sose járt még ott-megkérdem,hogy merre a büfé.Útbaigazitanak és egyenest a büfés pasashoz megyek.
 -2 csokis-karamellásat,1 cappucinoót,és 3 cukros-tejszinest-hadarom a pasasnak,aki bólint majd elindul.
 Hátra fordulok és megszemlélem az ottülőket.A terem másik végében felfedezem  Rukiékat,akik engem méregetnek.Leveszem a napszemüvegem és dobok egy mosolyt feléjük.Értetlenkedve néznek vissza rám,majd visszafordulok és elveszem a rendelést.Direkt arra megyek el.
 -Heló fiúk-köszönök- és leülök a mellettük levő asztalhoz.Előkaparom a műkörmeimmel a mobilt és felhivom Takerut.Rukiék még mindig néznek.
 -Szia,gyertek le a büfébe,jó?-mondom és a mosolyt le se lehetne kaparni az arcomról.Takeru nevet."Indulunk" mondja és kinyomom.Odafordulok a fiúkhoz.
 -Na!Meg se ismertek?-mondom nevetve és főleg Reitát nézem.Arcán látszik valami felismerés-jellegű valami,Rukinak is kezd leesni,Uurha nem kapcsol,Aoi azt se tudja hol van,Kai pedig csak mosolyog.
 -Ezek szerint nem.Rei vagyok.Hát ilyen rövid a memóriátok?-kérdem nevetve.-Takeru barátnője.Nem rémlik?
 -Rei...?-kérdezi Uruha és felapttan a helyéről.-Mi történt veled?
 -Mi történt volna?-kérdezek vissza.Jujj...ez tök izgi,olyan amnéziásnak lenni jó dolog.Miket ki nem találok...
 -Hát tudod,te Uruhával vagy...voltál...-mondja Ruki-Hacsak...
 -Hacsak mikor viszamnt a szállóra nem történt valami amitől kihagy az agya...-morogaj Aoi.-A ruháimat ezek szerint nem kapom vissza...
 -Milyen ruhákat?Figyeljetek,nagyon nem tudom miről beszéltek.-mondom mosolyogva.-De majd Takeru elmondja,ő biztos tudja.
 Erre pont az 5 SuG-os vándorol be.Takeru vidáman átölel és s fülébe súgom,hogy amnéziásat játszok és kórházból hozott haza.
 -Sziasztok fiúk.-köszön és leül mellém.-Hát,sokkoló lesz amit mondok...Reit a kórházban találtam meg.Beverte a fejét,egy taxis vitte haza valami út mellől Tokió fele.Nem tudták kit hivjanak,de mivel egyszer már volt abban a kórházban mikor én vittem be,engem hivtak.Nem emlékszik a dolgokra...úgy 3 év ki van esve neki...-sóhajt egy nagyot és rámnéz.
 -És ez a Shinpei-é!-odaadom neki a cappucinóját.-Emlékszem ám az ilyenekre!-mondom nevetve.
 -De ezekre emlékszik.Úgyhogy most velem lakik.Az orvosok nem tudják megmondani meddig fog tartani.És rémálmai vannak,amikről nem beszél.De nem adják fel,sok dolgot kell neki tanulnia...-mondja és megint engem néz.
 A fiúk bevették.Ijlyen nincs.Takeru kész mesélő.Imádom.Uruha meg csak rémülve néz maga elé,meg se mer szólalni.Közben megittam a karamellás-csokis löttyöm.
 -Megyek kérek még egyet!Ja és leugrok cigiért-mondom mosolyogva.
 -Én is megyek veled!Kifogytam.-mondja Reita és elindulunk együtt.-5 perc és ittvagyunk.
 Elindulunk kifelé és nem szólunk egymáshoz.
 -Te kész zseni vagy.Feltaláltad magad.De a kontaklencse minek?-kérdezi Reita nevetve.
 -Miért?Talán nem áll jól?-kérdem.-És a hajam milyen?
 -Jól nézel ki.-mondja és átkarolja a derekam.-Azt hittem meghaltál.
 -Hááááttt....Takeru ágya,nehezen válhat a koporsómmá.-mondom nevetve.
 -Te beszivtál,hogy folyton nevetsz?
 -Nem,csak kifogyott a cigim.És Takeru jó hatással van rám.És szeretem az új önmagamat.
 -Nincs kedved ellógni velünk billiárdozni?Ha egyedül nem,jöjjön Takeru is.
 -De akkor 7-en lennénk.
 -Aoi is hozza a barátnőjét.
 -Ááááá-vigyorodok el-mesélte.-nyújtom ki a nyelvem-Mondta még a fürdőben,mikor felszöktem hozzá.
 -És miket csináltatok ti a szobában?-teszi fel a költői kérdést Reita és közben perverzül vigyorog.
 -Levetkőztettem és elloptam a ruháit!-nevetem
 -És engem miért nem?-kérdezi csalódottan,sirást szinlelve.
 -Bepótolhatjuk egyszer!-nyalom meg a szám.
 -Ezabeszéd!-veregeti meg a hátam.-Megyek megveszem.Egyebet kérsz még?
 -Egy kólát.Kösziiii!-kiabálom utánna.