*időbeli előrehaladás,kiahgyott Karácsonyi jelenet,visszatérés rá később*
Néha sirva bújok Rukihoz éjjel.De nem azért, mert rosszat álmodtam.Csak érezni akarom.Az illatát, az érintését.Ruki mindig fájó tekintettel néz rám ilyenkor.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Semmi...-morgom és még közelebb bújok.
És ennyi.Se szex, se más.Nem is nagyon hiányzik.Csak a cigi.A leszokás mindig nehéz.Egyszer már ment, de most eléggé kételkezdek a saját képességeimben.Helyette átálltam a cukorkára.Nem mintha jobb lenne...de legalább nem halok meg tőle hamarabb.
Nagyot sóhajtok.Reggel van, Ruki még alszik.Kibámulok az utcára.Az emberek már sietve rohannak munkába, autók indulnak útnak.Leszállok az ablakból és nekiállok összecsapni valami reggelit.Mozgás a hálóból.Előkapom a tojást, az olajat és elkezdem felverni a tojást.Csoszogás hallatszik.
-Jó reggelt!Igazából nem tudtam mit csináljak reggelire, úgyhogy a rántotta mellett döntöttem...ha nem baj...-rápillantok a szipogó Chibire.
Ruki bólogat és eröltet egy mosolyt.Most látom csak, hogy milyen mosottszar állapotban van.
-Ruki, megfáztál...-mondom aggódva és gyorsan a homlokára teszem a kezem.Forró...-Imádom, amikor nem szólsz....-és tüsszent-..., hogy beteg vagy!-mondani próbál valamit, heleytte csak hörög.-Úristen...
Berohantok a hálóba, felkapok egy plédet és egy lázmérőt.Visszamegyek és behessegetem a vokált a nappaliba és lefektetem a kanapéra.Takaró rá, jól begöngyölöm és mérem a lázát.Közben a teáját főzőm és keresem a citromot.
Megnézem a lázát...ajajjajj...40 fok kereken.Mérges szemekkel ránézek és ő csak pislog....hogy is tudnék rá haragudni?Bevonulok a konyhába, de előbb bekapcsolom neki a tévét.Előkaparom Uruha telefonját.
-Kit is hivjak...orvost nem...-ezt eldöntöttem.Mindenki szóba jöhet, csak orvos nem.Majd én kikúrálom!Tárcsázom Reita számát, ő semleges: nem is fogja halálra aggódni magát és nyugodt marad és értesiti a főnököt.Ennyih!
A telefon kicsörög, majd egy álmos férfihang szól bele.
-Igen?
-Szia...-eröltetem magam egy kedves hangnemhez- Baj van...
-Ha gond van a menstruációddal, menj orvoshoz...
-Ez komoly...-fogom szigorúbbra a hangomat.- Ruki lebetegedett és nem engedem sehova amig helyre nem jön.Lázas, tüsszög és olyan mosottszar jellege van, épphogy nem megy szét.Apropó...hangja se nagyon van a szentemnek...-hallgatás a vonal másik végéről.Tss...
-Értem....szóval azt mondod, hogy nem tud bejönni...
-Azt.Nem tudom meddig.Kikezelem én, maximum 1 hét és helyrehozom.Csak kéne szólni a főnöknek.Megtennéd?-megint csend....
-Persze, persze...beszélek vele.A többieknek szóljak?
-Nem kéne, karantén alá vonom a házat.Nem akarok több beteget.
-És te?
-Ugyan már!Nekem erős az immunrendszerem!-Ruki épp most tüsszögött egy hatalmasat...
-Mi volt ez?Robbant valami?Elzártad te a tea alatt az aragázt?
-Nyugodj meg, Ruki tüsszögött...
-Apám, épphogy nem remegett bele Tokió!-neveti el magát.Sajnos ezen és is elmosolyodok.-Vigyek valamit esetleg?
-Kedves tőled...kéne pár kiló citrom, de azért leszaladok én a boltba.Úgyhogy nem nagyon...Okés, akkor nem tartalak fel, beszélj a jónéppel kérlek!Szia!
-Rei!Várj!
-Igen?-kérdem bizonytalanul.
-HIányzott a hangod...
-Öhmm....szia!-és kinyomom.
Ruki megint tüsszent, mostmár fuldokolni is kezd és köhög is.Jól hazavágta magát...Előveszem a mélyhűtőből a húst és előkaparom a zöldségeket is.Húsleves kell neki és milliósok tea...
Még a leves fő, viszek neki teát.Fülig betakarva kuksol a kanapén és tévézik.Körülötte pézséhegyek gyűlnek.Rámnéz nagy piros szemeivel és akarna mondani valamit.Kedvesen rámosolygok.Talán a tévé nem jó beteg embernek....De megint megcsinálta...kikapcsolta a tévét!A fejembe mászott!
-Te kis mániákus kisbeteg agyturkáló!-nevetem el magam és lerakom a tálcát az asztalra.Söprök egy kis helyet magamnak a kanapén- vagyis bedobálom őket a kukába és lerakom mellénk, nem akarok még több használt pézsét látni a Chibim mellett!- és leülve magamhoz húzom.Magához ölel és mintha egy "Köszönöm" hangazna el a szájából.Megpuszilom a homlokát.
-Szeretlek, Rei...-és elkezd sirni.Mit vétettem?Miért kell ilyen romantikusnak lennie?
-Ruki...én is szeretlek téged.Megigérem, hogy nem foglak soha elhagyni.Csak te vagy nekem.Nem kell más.-megsimogatom a hátát.Fölemelkedik és mélyen a szemembe néz.Ha nem tudnám, akkor is látnám, hogy beteg, csupán a szeme miatt is.Ha beteg volt, mindig is vörös és nagy szemei voltak még a suliban is.
Kezei átkarolnak és megcsókol.
