-Sajnálom,nem tudtam hová ment,köszi,hogy vigyáztál rá.Örök hálám.
-Ugyan már.Örülök,hogy segithettem.És bocs,hogy nem szóltam éjjel,biztos sokat aggódtál.
-Igen,de mellékes.Reita,nagyon köszönöm,hogy vigyázol rá.
-Semmiség.-mondja Reita nevetve-Igazából,olyan részeg volt,hogy nagyon.Valami bárról motyogott,mást nem vettem ki.-magyaráz Reita.De ő tökéletesen kivette,és tudta,hoy én hallgatózok.Ekkor egy pukkanást imitáltam és kinyitottam az ajtót.Picit kábaságot bevetve,Uruha el is hitte.De legalább kijózanodott.
-Jóreggelt...-motyogom és nekiesek Uruhának.-Sajnálom...-mondom halkan és sirni kezdek.
-SEmmibaj...-mondja és megsimogatja a fejem.-És köszönöm,még egyszer.Menjünk.-mondja és elindulunk.Hirtelen kimászok öleléséből és visszarohanok a hálóba.Majd megint Uruhához.
-Csak...csak az inged...-mondom hiányos levegővétellel.Uruha bátortalanul mosolyog,Reita pedig megrázza a fejét.
-Nem nagy dolog,elvittem volna.-mondja végül.
-Most már tényleg megyünk.Gyre szépen-mondaj és ölébe kapva kivisz az autóig.Én örömömben nevetek és puszilgatom ahol érem.Uruha még kétszer megpördül velem,majd ajkunk forró csókban egyesül.Az ajtó becsapódik.Csned.De tudom,nem sokáig,és aztán megint itt kötök majd ki.
Szeretem mikor Uruha ilyen nyugodt.Hál' az égnek az eső elállt és a nap gyengéden mosolyog ránk.
-Reiri...-kezdi Uruha-Sajnálom a tegnapit...túl sokat ittam.Ugye megbocsájtassz?-néz rám nagy szemekkel.
-Neked,bármit-mondom és megcsókolom.Mosolygunk.
-Mára programot szerveztem a bandával.Elmegyünk együtt egy fürdőbe.
-Most komoly?-kérdem és tágra nyitom szemeim.
-Igen.Tudtam,hogy örülni fogsz.2-kor indulunk.De most még csak 10.-kaján vigyor ül ki arcára-Tippek?
-Hmmm....-nevetek.-Lenne egypár...
-Itt és most?
-Neeeee...ahhoz több hely kell...
-Kis perverz hercegnőm...-neveti el magát.
-Volt kitől tanulnom!
Hamar hazaértünk de már az ajtóban egymásnak estünk.Igen,végül az ágyban kötünk ki.Most sokkal gyengébb,mint tegnap este.Ha mindig ilyen lenne...de sajnos nem...
Pakolni kezdek,2 külön bőröndbe;neki is,magamnak is.
-Drágám,nem láttad a fürdőruhám?-kiabálom neki ki a nappaliba.
-Nem...Megnézted már itt kint is?-kérdez vissza.
-Nem...-mondom és megindulok kifelé.Uruha a nappaliban van és játszik a fürdőruhám alsójával.-Hát ezért nem találtam...-nevetek.
-Igen...De mit kapok amiért visszaadom?
-Mit akarsz,kedvesem?-kérdezem és olyan közel megyek hozzá,amennyire csak lehet.Testünk összesimul,Nadrágon keresztül is érzem merevedését.
-Azt hiszem,te is tudod...-hirtelen méreg lángja lobban szemében és keze erősen a nyakam köré kulccsolódik.Alig kapok levegőt,fulladozok és próbálom megszabaditani magam kezéből.Nyöszörgök.Mást nem tudok.Nekinyom a falnak.
-Figyelj ide,mert nem mondom el mégegyszer...-mondja és a keze szoritája enyhül,de még mindig elég erős,ahhoz,hogy ottartson.-Ha mégegyszer megszöksz előlem...azt nagyon megbánod.-hangsúlyt fektetett a "nagyon"ra,és engem a hideg rázott ki.
Elenged és elfordul.Hátradobja a fürdőruhámat.
-Nesze,pakolj gyorsan.Mindjárt ittvannak a többiek.
Összeszedem magam és elmenekülök a hálóba pakolni.Nem mondok semmit.Nem lenne értelme.A biztonság kedvéért teszek be pár meleg holmit,mert akárhogy is vesszük,már november vége van.És ahhoz képest,hogy tél közeleg,még mindig nem havazott...pedig milyen szép lenne...
Kettőkor pontosan,csengetnek és megérkezik Ruki a nagy bőröndjeivel,mintha legalább Hawaii kirándulásra mennénk.Nagy ölelésben részesit engem,mint mindig,Uruhával pedig kezet fognak.Hamarosan Aoi és Reita is megérkezik,majd Kai.
-Akkor induljunk!-ajánlja Ruki lelkesedve.Az alkalomhoz illően együtt utazuunk,Aoi bérelt egy mikrobuszt.Csak a sofőr lemondta utolsó pillanatban,de autó az volt.Igy a fiúk felváltva vezettek.Először Uruha.
Az út e részében Rukival hülyültünk,vicces verseket költöttünk.Aoi és Kai kártyáznak,Reita a laptopját babrálta.Egy idő után bealudtam,igy most ébredtem egy tompa puffanásra,amit mint kiderült Kai okozott,mert nem húzta be rendesen a kéziféket és az autó orra nekiment egy fának.Semmi vészes,semmi kár a fában vagy az autóban.Csodás a hely,erdő szélén vagyunk.A friss fenyőillat ami a levegőben száll,olyan mint az ópium nekem.Eszembe jut egy régi film,amit Rukiékkal néztünk meg ezelőtt sok évvel.Ópiumkeringő...
Lerakom a bőröndöm.Nézem a csodás kilátást,hiába is,Japán csodás hely.Lassan dúdolom a dallamot,majd a szöveg is eszembe jut...
-Ópium illata leng körülem,
oly mámoros tőle a szívem.
Be’ szép a világ, csupa dal, szerelem,
betelnek az álmaim híven.
Reita megáll mellettem.
-Megkérdezhetem miért énekelsz a semminek?
-Nem a semminek...ellenkezőleg:mindennek.Olyan szép a dallama,a szövege...És milyen igazi,semmi megjátszás nincs benne.
-Ühüm...-Rei morog egyet,amjd faképnél hagy.Sokáig meredek még a tájra,végül Uruha harapása a nyakamon ébreszt fel.
-Fáj...-nyögöm.
-Ha nem fáj,nem élvezed...-modja és maga felé forditva megcsókol.-Menjünk be,már mindint bepakoltunk a szobákba.-mondja és maga előtt terelgetve elindulok.
A szálló,belüről is csodás hely.A bútorok,a dolgozók ruhái,a mámoritó illat,olyan középkorinak hatszámomra.Bámészkodva megyek fel a közös szobánkba Uruhával.Hiába aludtam,fáradt vagyok.Attól lehet,hogy éjjel egy ideig "töltődtem".Halványan elmosolyodok.Leülök az ágy szélére és a táskából előkeresem a cigimet.
-Milyen rég,nem gyújtottam rá...-morgom és kilépve az erkélyre,meg is gyújtok egy szálat.-Mild Seven Light...Uruha mennyire utálja...akkor is utálta,amikor csak Rei szivta...-keserűen felnevetek,majd kifújom a füstöt.
-Mi van velem?-kérdi mosolyogva Rei a szomszédos erkélyre kilépve.
-Semmi,csak a te hibád,hogy rászoktam...-mondom és megint szivok egyet a cigimből.
-Te kértél,én adtam,neked tetszett.Ennyi.-mondja és ő is rágyújt.
-Nem egészen...mert egy ideig e vetted nekem.-mondom nevetve felé fordulva és arrább is megyek,hogy közelebb kerüljünk.
-Uruha?-kérdezi és mélyet sziv.
-Tusol,aztán gondolom le akar menni a fürödni.Én ma kihagyom.
-Értem.Te,-mélyet sziv újból-gyere át hozzám,Aoi se megy ma,én sem,leülünk kártyázni.Csakhogy Aoi vén játékos és úgy csal,mint ahogy gitározik.Kéne egy biró.
-Oké.-mondom és elnyomom a cigim.-Kapd el!-dobom felé a dobozt a gyújtóval.
-Mire készülsz,te észlény?-kérdi miközben én hajlongok,nyújtózok.
-Há' átmegyek!-felelm kurtán és nekifutásból átspárgázok a Reita erkélyére.
-Úristen...-Reita falfehér lett,kiesett a cigi a kezéből.
-Ne pazarold,ember!-mondom és felvéve még belszivok,majd elnyomom a korláton.-Mit nézel úgy,nem láttál még japán nőt?
-De hogyan...mit...
-A suli gimnasztika-csapatában voltam.Elégedett?-nevetek.
-Vegyük,úgy,hogy az ajtót használtad...
-Jó!Kártyázzunk!-mondom és megindulok befelé.
Egy ideig kártyázunk,majd abbahagyjuk,mert Aoi már rég leverte Reitát.Nekiállunk filmet nézni-a Tokyo Love Story-t.A vége fel járunk,mikor Aoi beadja a derekát,és egy "Én már öreg vagyok ehhez" kimegy.Reitával már sirunk a meghhatottságtól,mikor végre-valahára eszembe jut a vége a dlnak.
-Megvan!-kiálltok és felállok az ágyon,de mivel elveszitettem az egyensúlyom nagyot pukkanva landolok a földön.-
Egy láz a szívünk, lobogunk, ölelünk,
míg illatos fátyola leng körülünk.A mennybe röpít e csodás,
e mámoros égi varázs.
Egy láz a szívünk, lobogunk, ölelünk,
míg illatos fátyola leng körülünk.
A mennybe röpít e csodás,
e mámoros égi varázs.
-Öööö...ez nem az a dal abból a régi európai filmbőla mit vagy 6 éve láttunk?-kérdezi gyanúsan Reita.
-De.Ezt énekeltem régebben,de nem jutott eszembe a többi része.
-Szép dal.-mondja mosolyogva Rei.
-Tudom.
Kint már az orrunkig nem láttunk,de eldöntöttük,hogy kimegyünk cigizni a szálló elé,mert olyan szép a táj onnan.Le is mentünk,valami 11 körül van,szerintem Uruháék már kiáztak.Olyan szép volt az ég.Jó volt nézni,és beszélgetni.
-Kezd borulni...-morogja Rei szájában a cigivel.
-És?
-Be kéne menni...
-Nem!Maradjunk még.Léccciiii!!!-könyörgök,aminek nem tud ellenállni.
-Jó...-sóhajt és kifújja a füstöt.-Amúgy...emlékszel mikor halluttuk még ezt a dalt?
-Nem...csak a mozisra emlékszek...
-Hát a bálon,mikor végeztünk.Nem emlékszel?
-Nemén!-mondom nevete.
-Pedig akkor táncoltunk rá...csak mi ketten...
-Dereng valami...Akkor amikor Ruki lehányta Kai cipőjét?-kérdeek vissza,mire nevetni kezd.
-Furcsa,hogy te ccsak olyan dolgokra emlékszel akkorról,amikor valami vicces dolog történt.Arra az időre,amikor...
-Amikor jártunk,nem?-mondom mosolyogva.-Hidd el,emlékszek.Fáj a szivem,ahányszor eszembe jut.De azok az idők elmúltak...-sóhajtok.Nem merem elmondani,hogy mennyire hiányzik...
-És nem térhetnének vissza csak egy dal erejéig?-kérdezi az eget nézne.Olyan jó volt vele,miért is szakitottunk?
-Ez felkérés volt,Uram?
-Annak is veheti,Hölgyem.-feláll és meghajol előttem.-Szabad egy táncra?De csak ha közreműködik a dallal...
-Örömmel!-felelem és kezébe adom az enyémet.
Ópium illata leng körülem,
oly mámoros tőle a szívem.Be’ szép a világ, csupa dal, szerelem,
betelnek az álmaim híven.
Fáj a szivem,ha ránézek.Szenved.Miattam.Neki jobban fáj az,hogy Uruha bánt,mint nekem.De most képes vagyok elfeledni Uruhát,a sebeimet,mindent,érte.A legjob barátomért...miközben az ég lassan beborul és a fenyő illatával keveredik a friss eső illata.
Egy láz a szívünk, lobogunk, ölelünk,
míg illatos fátyola leng körülünk.A mennybe röpít e csodás,
e mámoros égi varázs.
De megéri neki miattam szenvedni?Hazudik értem.Mindig mellém áll.De ha Uruha ántani meri,én vajon kiállnék mellette?
Egy láz a szívünk, lobogunk, ölelünk,
míg illatos fátyola leng körülünk.A mennybe röpít e csodás,
e mámoros égi varázs.
Gondolataimból Reita ajkai emelnek ki,akár egy életmentő búvár.Habozás nélkül viszonzom,bár tőrként szúr szivembe.Mikor röpke pillanat alatt eltávolodik,feleszmélünk,hogy szakad az eső,és mi táncolunk egy szálló előtt.Elszakadok tőle és elrohanok...messze...messze...az erdőba,hátha ott nyugvást találok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése