2010. december 11., szombat

Sajnálom,de nem mondhatom el

 Megint ivott...sokat...már komolyan rettegek tőle...De mit csináljak,ha szeretem?Nem tudnék élni nélküle...nem érdekelnek a ruhák,az ékszerek,a cimlap,a siker,nem karaom kihasználni,én csak....szeretem.Ekkor bűn ez?Hallom,amint ledől a kanapéra és bekapcsolja a tv-t.Csned...nem hinném,hogy elaludt.Kikéne menjek,másképp megint kapok.Fáj...mindegyik sebem.De érte mindent kibirok!Most ki fogok menni...
 Amint beérek,megcsap a tömény alkohol szaga.A kanapén fekszik,hallom,ahogy lélegzik.Lassan odamegyek és letérdelek elé.Megfogom a kezét.Olyan nyugodtnak tűnik,ahogy lehunyt szemmel szuszog.Ki hinné,valójában mikre képes?És sajnos,ezt nem is látja be senki...Mit tenni?De én mégis azon szerencsés emberek közé tartozom,akik mellette lehetnek.Akkor is,ha ez olyan dolgokkal jár,amiket utálok,és ellenzek.Szeretem.
 -Uruha...-suttogom,és megsimitom arcát.Halvány mosoly jelenik meg rajta.Kinyitja nagy barna szemeit.Látom benne,hogy az alkohol teljesen elvette az eszét,habár itt van,mégsincs itt.-Én szeretlek,ugye tudod?-erre tényleg csak egy aprót bólintott,még én is allig láttam.
 -Reiri...-duruzsolja.Megint az alkohol szaga.Utálom.Mégis... .Lassan felemelkedik és felül.Szemei most szúrósan szemlélnek.Kezdek megijedni.
 -Igen..kedvesem?-kérdezem félénken és közelebb kúszok.
 -Cöh...kedvesem?Ugyan már,tudom hogy csak a pénzemért vagy velem.És a szexért.
 -Miket beszélsz?-kérdezem hitetlenkedve.Bár tudom mi következik:leszid,megcsokól,majd az ágyban kötünk ki.Ha szerncsém van...ha nem...alőbb megver...
 -Tudom én,hogy mit beszélek.Higgyj nekem...nem tudsz átverni-közel hajol hozzám és gonosz vigyor ül ki arcára.-Rossz voltál,ugye tudod?-kérdezi és ujjaival megsimitja arcom.-Válaszolj!!!-mondja erélyesen.Majd felpofoz.Az ütéstől hátra esek.A padlót fixirozom,majd dadogni kezdek.
 -I-igen...rossz voltam...
 -Nem hallom jól!-moondja és szinte rámmászik,mint egy kigyó.
 -Rossz voltam...-mondom újból.
 -És mit érdemel,egy olyan rossz kislány,mint te?-kérdezi és lassan leveszi ingjét.
 -Büntetést...nyöszörgöm és könny csordul ki a szemeimből.
 -Úgybizony...Bűntetést.De ezalkalommal,vajon mit?-úgy tesz,mintha elgondolkodna,de valójában már tudja,mit fog tenni.
 Nem mondok semmit.Még jobban sirni kezdek.Könnyeim csipik a pofon utánni helyet.Ezek szerint felsebzett....megint....
 -Tudom már!-mondja,feláll és kivonul a nappaliból.Ebből még nagy baj lesz...nagyon nagy baj...2 perc múla bevonul,kezében egy bilinccsel és egy nagy üveg Brandyvel.Újra rámtelepszik.
 -Te is tudod,hogy mi lesz most,nem?-kérdezi kaján vigyorral.Szinte reflexből,lassan leveszem ruháimat.-Ez a beszéd!
 Letévi rólam a melltartót és a kezeim az asztal lábához bilincseli.Meghúzza a Brandyt.Megcsokól.Picit habozok,mire már szinte a számba akar mászni.Erőszakos,megint.Harapja az ajkaim,amiből kicsordul a vér.Mikor abbahagyja,alig kapok levegőt.
 -Jaj,kicsi Rei...már akkor tudtam,hogy veled baj lesz,mikor bemutatott nekem Ruki...A nevedből tudtam...Te is olyan vagy,mint Reita.-elvigyorodik-Csakhogy...ő a lgjobb barátom.Ezért őt megtűröm.De te...-düh tükröződik szemében-te,csak egy kurva vagy,aki velem él.Nem a barátom.
 -Uruha...-próbálom kihúzni a kezem a bilincs szoritásából.Ez most halál komoly.Ha nem szökök meg,akkor még képes megölni.De az a giccses középkori asztal nem hagyja magát.A csuklóim már véresek.
 -Kérlek,ne csináld ezt!-bömbölöm.Lehajol hozzám.
 -És mégis ki mindja ezt?
 -Én!Reiri!Szeretlek Uruha!
 -Kár,hogy nem hiszek neked...
 Ez most rosszabb annál,mint mikor józan.Pedig mikor szexet akar,egy fokkal se jobb,mint mikor részeg.De most valahogy...más...
 Letépi rólam a melltartót és a bugyit.Majd ő is levetkőzik.Megint Brandy.
 -Rei...kicsim...te csakis hozzám tartozol!Nem mész többet sehova,csakis velem.Se Rukihoz,se Kaihoz,de Aoihoz,se senkihez!De legfőlépp Reitához nem.Megértetted?-kérdezi és tekintete szikrát szór.
  -Igen...-dünnyögöm.De vajon...
 Erősen maga alá tipor és keményen belém hatol.Durván mozog bennem,nagyokat lök és én nem birom ki,hogy ne nyögjek bele.Fáj,utálom,de élvezem is.Lassan rámborul,birtokba veszi ajkaim és megint érzem a vér izét a számban.Miután elszakad,már el is élvez,nemsokára én is.Rámdől és nyakamat kezdi szivni.
 -Uruha...ez fááj...-nyögöm a fülébe.
-És azt hiszed,te nem fájsz nekem?-kérdezi és rámszegezi tekintetét.Most olyan értelmesnek tűnik,mintha a szextől kijózanodott volna.Felkel és otthagy.Bemegy a fürdőba és megengedi a vizet.
  Hirtelen eszembe jut,hogy a legutóbb a kanapé alá ejtettem egy szappan-darabot.Lábammal elkezdek kutatni alatta és sikeresen kihalászom.Kitekerem magam,de sikerül a kezembe kaparintanom.Lassan elkezdem sikálni vele a véres ccsuplómat és megállapitom,hogy kurvára csip.Aztán az egyik kezem kiszabadul.Kétségbesesetten sikálom a másik csoklóm is.Hamarosan az is kiszabadul.Lassan felkelek és felkapom magamra azt a pár ruhadarabot,ami rajtam volt.De a saját fölsőm sehol.Maagra kapom Uruha ingjét és az ajtóhoz lopózok.Elforditom a kulcsot és kirohanok a lakásból.
 Kint hideg van,rajtam se kabát,se cipő.Sirok és közben arra gondolok,mi lesz,ha hazamegyek.Megállok.
 -Haza...?Nem nincs otthonom...-mondom és az ég felé nézek.Be van borulva.Összeszedem magam és elindulok.Szinte visz a lábam.Átgyaloglok 4 utcán és meglátom a keresett házat.Fényt látok,ezek szerint még ébren van.Fáradt vagyok és gyenge.És kurvára fázok is...
 Rátenyerelek a csengőre.Puffanást hallok,majd ajtót nyitnak.
 -Rei...-néz rám meglepődve Reita-Mit keresel...-nem fejezi be.Elég volt,csak jobban megszemlélni.Csapzott hajam,ruháimat,azt,hogy se kabát se cipő nem volt rajtam.
 -Gyerebe-mondja és behúz.A lakásban meleg van.Reita betessékel és leültet a kanpéra.Az asztalra nézek.
 -Ugyanolyan...-mormogom és fájdalmamban felnevetek-Hát persze...együtt vették...
 -Mi a baj?-kukucskál ki Reita a fürdőből,ahol megengedte nekem a fürdővizet.
 -Csak az,hogy szerelmes vagyok.-léptek.Reita leül mellém és átkarolja vállam.-Megtiltotta,hogy bárhova menjek.Nélküle.
 -Hát...itt egy ideig nem fog keresni...-mondja.Ránézek.
 -Felhivott.Azt mondtam neki,hogy ha idejönnél be se engednélek,mert szerintem nem érdemled meg őt.
 -Ez kurvára feldobott...-mondom és kezembe temetem arcom.Reita megmarkolja a csuklóm.
 -Miért nem szóltál?Ezt fertőtleniteni kell...-mondja és újból eltűnik.
 -Nem az a baj...ha legalább rózsaszin szörmebilincset használna...most is egy szappan mentett meg!-kiabálom utána nevetve.
 -Nem vicces.Kuvára nem az.Gyere...-mondja és a fürdő felé int.Felkelek és megindulok a helyiség felé.Előkészitett mindent,hogy elláson.
 -Vetkőzz.-mondja és nem néz rám.Csak pakolja a jódot,a fáslit meg a többi szart.
 -Ha meg akarsz dugni,ne a fürdőben tedd.-mondom nevetve és letolom a nadrágom.
 -Nem értem,hogy tudsz ezen nevetni.Tudod,ha én nem lettem volna,mikor az az állat beledob azokba a szilánkokba,te már rég elvéreztél volna.Na vetkőzz,le kell csekkoljalak.
-Igenis,doktorúr!-mondom és már Uruha ingjét is leveszem.
 Nem zavarja,az,hogy meztelen vagyok.Engem sem.Reitát rég ismerem,egy iskolába jártunk.Egy évvel vagyok fiatalabb nála.Ruki legjobb barátja voltam.Aztán a bandáé.És aztán Uruha ribanca...
 -Hmm...gyógyul a múltkori-mondja miközben a nyakamat keni valami krémmel.És utaál arra,amikor Uruha késsel jött nekem és megvágta a nyakam.
 -Jó,hogy te ilyen mindenféle ember vagy.-mondom neki,miközben int,hogy forduljak-Basszros,eladó,orvos,és még jó pasi is vagy.Kár,hogy minden nőt lerázol.Pedig szerncsések lennének,ha veled lehetnének.
 -Tudod,az életemben 2 nő van:anyám meg te.Anyám mert megszült,te pedig mert Ruki legjobb barátja vagy,meg a múzsája meg minden.Ha ő tudná,mi folyik Uruha meg közted...és...
 -És ezért vagy te!-mondom és megcsókolom ajkait.
 -És erről szokj le.-morogja és elfordul.
 -Nemár!Ha azt elértem,hogy levedd az orrkendőd előttem,akkor ezt is elérem.És tudod,hogy ezek mögött csak barátság van.
 -De Uruha!
 -Őt szeretem!Hidd el,ha más tenné velem ezeket,már rég a sitten ülne.-mondom és beülök a kádba.-Megmosod a hajam?-kérdezem a kifelé igyeksző férfi után.
 -Miért is?-kérdezi és hátrafordulva nekidől az ajtónak.
 -Sajnálom,de nem mondhatom el-kacsintok rá.
 -Reménytelen eset vagy.-mondja és a polcon levő sampont hozza magával
 -Ne azt!Azt amit te használsz...-nézek rá,nagy kutyusszemekkel.
 -Te kifosztassz a vagyonomból.Ha nem Uruhánál tanyázol,akkor nálam vagy.Miért?-kérdi és elkezdi mosni a hajam.
 -Vicces...de ezt sem mondhatom el!És ha zavarok,akkor...
 -Nem,azt feletsd el!
 -Látod!Ezért nem megyek.-mondom és megint csókot lehelek ajkaira.
 Csak mosolyog.Nem tudom és nem is értem,miért nem csajozik.És folyton az anyjával meg velem jön.Ki naiv...ha tudná mennyien áhitoznak utánna...
 Fürdés után berak a vendég-szobába,ami bár nem is vendég,mint az én ottani szobám volt.Hiányzott már az a szoba...
 Leoltja a lámpát.Nem hallok semmi mozgást,ő is lefeküdt.Lassan felkelek és odasettenkedek az ajtaja elé.Észrevétlenül besunnyogok,de mikor megemelem a takrót mély sóhaj hallatszik.
 -Muszáj?-kérdi.
 -Igen.-mondom nevetve.-Nem szeretek egyedül aludni.
 -És akkor Uruhával hogy alszotok?-kérdi és a fejem alá tesz agy párnát.
 -Az elég érdekes...Mert hiába bánt,ő is szeret.És miután kitombolta magát,mindig együt alszunk.
 -Jah...értem.-mondja.Fejemet mellkasára helyezem,arcom az ő arca felé,és játom a hajával.
 -Tudod...ha te nem lennél,azt hiszem,én sem birnám.Te adsz nekem erőt.Ahányszor itvagyok,feltöltődöm.
 -Aham...tehát,egy mobiltöltő lennék,egy régi,kopott telefon számára,akit a földhöz csapnak ha baj van vele,de mikor a gazdájának süzksége van rá,nem hagyja cserben?
 -Igen...de akkor a töltőnek,nem kéne érintkeznije a mobillal?-kérdezem kajánul.
 -Most dugott meg Uruha,de én is kellek?Ruki nagyon nagy hatással volt rajtad....
 -Jah,tőle tanultam.De komolyan...neked sose kell szex?
 -És szerinted mire vannak a kurvák?És amúgy se lenne szivem megdugni téged.
 -De nekem kedvem lenne hozzá,éppenséggel.
 -Úristen...ha reggel arra kell ébrednem,hogy meztelenül fekszünk egymáson...
 -Megnyugtatlak...akkor nem fogsz felébredni,mert mégcsak aludni se fogsz,drágám.-mondom mézesen.
 -Megnyugtató...-mondja,majd kis idő után folytatja-Miért?
 -Mit miért?
 -Ezt...miért?Miattam bánt Uruha,és neked fogalmad sincs,hogy ez mennyire fáj nekem.Miattam kell sznevedned.Megéri ez neked?
 -De,tutod,én nem vagyok beléd szerelmes.Te csak,olyan vagy nekem,mintha a testvérem lennél.Ezért nem miattad szenvedek.Ha Uruha azt hisze,hogy veled csalom,hát hidje.Én őt szeretem,ő is engem,de sajnos másképp mutatja ki.
 -Honnan tudod,hogy szereted?
 -Onnan,hogy bármennyire is fáj,bármit megteszek érte.Követem akárhová menjen...és talán az életem is feladnám,ha elhagyna.
 -És...értem?-felnevetek.
 -Én Ruki múzsája vagyok,te pedig az enyém.A töltőm.Téged is szeretlek,de máshogyan.
 -Aludjunk.-mondja és megpuszilja a homlokom.

 Miért mindig az ő ágyában kötök ki?Miért kell neki ezt tűrni,miért nem küld el?Látom,hogy sznved miattam,de be kell látnia,én nem miatta szenvedek.Uruha miatt teszem.Mert számomra ő az egyetlen.Nem tudom mi lesz,ha hazamegyek.Azt mondom neki,elmentem egy bárba,kihevertem a dolgot és sajnálom,hogy nem szóltam,hogy emnentem.Nem akartam megijeszteni.De most igy volt jó...
 Vagy csak egyszerűen:Sajnálom,de nem mondhatom el...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése