Ruki próbál kifejezéstelen arcot vágni a dolgohoz,hogy a kanapéján haldoklok.Már hivott orvost,azt mondta,10 perc múlva kiér.Ruki azóta a fotelben ül és néz.Nem tudom élvezi-e a dolgot,hogy nyögök és szenvedek.Szerintem simán képes rá.De az jó jel,hogy ezekhez a fájdalmakhoz képest képes vagyok nyugodtan gondoldozni.Jaj...vizet,mert kiszáradok...
-Hozok egy kis vizet,jó?-hahaha...ez most vicc?Ruki átment gondolatolvasóba.Akkor inkább abba kéne hagyjam.Felszenvedek egy ülő pózt,Ruki kezembe nyomja a vizes poharat,de csengetnek.Hálásan pillantok rá,ő eröltet egy mosolyt.
-Jó estét.-kösön a doki,Ruki is visszaköszön,majd betereli az orvost.-Mi történt?-kérdezi tőlem és a pulzusomat méri.
-Hát...eléggé rosszul éreztem magam mostanában...és ma rámtört egy szörnyű hasfájás,hogy azt hittem meghalok.-mesélem és próbálok nem meghalni közben.
-Utolsó havi vérzése mikor volt?-kérdezi,és én ledöbbenek...
-Most hogy mondja...az utóbbi időben eléggé kihagyott...és...3-án ért véget...-mondom és már kezdem kapirgálni a dolgot...
-Ön a barátja igaz?-kérdezi Rukihoz fordulva.
-Hát...nem úgy barátja...inkább csak haver...De...miért?
-Mert a "haverja" kisbabát ver.És ahogy elnézem...be kéne vinni,mert mindjárt szülni fog.Bizonyára nem vette észre.De a pulzusa ezt mutatja.
Ruki majdnem elájul,nekem röhöghetnékem van...a nyomoruságomon.
-De kitől van gyereke?Tudja doktor úr,neki amnéziája van és pár év kiesett neki.Most is a régi barátjávan van,a mostanira nem is emlékszik.Legalábbis arra a részre,hogye gyütt lennének.Minden másra igen.
-Hát ezesetben...-óriásit kiabálok,a fájdalom majd megöl-..vérvizsgálat,de előbb a szülés.Minden esetre hivja fel mindkettőjüket--mondja Rukinak.Ő bólint és hivja is a két érintett félt.Takeru és Uruha 5 perc alatt ott toporognak mellettem.
-Rei...-mondja Uruha és megsimogatja a homlokom.-Lehet nem emlékszel,de már egy ideje velem vagy,nem Takeruval.-a ex-szőke bólint.Ruki aggódva szemlél a kanpé végéről és próbál valamit mondan nekem,de Uruha miatt nem megy neki.Takeru észreveszi és elhivja Uruhát.
-Uruha...beszélnünk kéne...-mondja zavartan és elhivja egy sarokba megvitatni valamit.Tuti szegény gyerek lesz a téma.
-Rei,azt akarom,hogy tudd,nem gondoltam komolyan azt amit mondtam...csak tudod...-morogja és leül mellém.
-Ruki,a szerelem természetes dolog.De nem akarok Takeru terheire lenni,most hogy kiderült,hogy mindjárt szülök.-jön be még két valaki.-Ruki...ha Uruhával voltam az utobbi években,akkor-fájdalom- ő az apa és vissza kéne menjek.De szerinted szeret?Befogadna a gyerekemmel...a gyerekünkkel is?-sirok,csak nem voltam képes rá,hogy elfeledjem.
-Rei,tudd meg,Uruha bántalmazott, ha lerészegedett.Mikre lenne képes,ha a gyereketek is ott lenne?Költözz hozzám...-és elhomályosult minden...
Ha Ruki komolyan gondolta,akkor odaköltözök hozzá.Jaj,mi ez a sok hang?Szörnyen fáj a fejem...nem érzem magamat...hol vagyok...?
-Reiri,ha hallod amit mondok...komolyan gondoltam.Költözz hozzám...
A gyerek!Szemeim tágra nyitom és felülök a fekvőhelyemen.Kórházban vagyok.Ruki falfehéren ül mellettem.
-Hol van?Hol a kisbabám?Mi történt vele?Ruki és szülés előtt dugtam 2-szer...-Ruki még fehérebb.Ekkor Uruha és belép és kisirt szemekkel bámul rám.
-Ruki mondd el neki...-mondja.Ruki kirohan sirva.-Jó...-Uruha leül mellém.-tudod...a kisbabánk...halva született...-mondja és megszoritja a kezem.-A mi gyerekünk...halott...
Nem...ezt nem tudom felfogni...nem is tudtam,hogy bennem van valaki.Hogy ott él bennem,és hogy egyszer kijőve édesanya leszek.És Uruha az apja...hát csodás álom lett volna.De tény,hogy nem nyilvánitottam túl sok értelmet a guminak,gyógyszernek meg tesztnek.De...gyógyszer...és ha akkor öltem meg mikor dugtam Takeruval?
-Nem...nem lehet...-nyöszörgöm és megmarkolom Uruha ingjét.-Nem halhatott meg!Képtelenség!-sirni kezdek,de ez már inkább hiszti.-Haza akarok menni...
-Azt mondták,reggel hazaengednek.Jöhetsz hozzám.-mondjaés feláll.Megviselte a dolog,látszik rajta,csak érdekelhette volna a gyerekünk.Várjunk...megnézem az órát,bizony-bizony fél 5 van.Hajnali fél 5.
-Hozzád?-kérdezem ironkusan-Már tisztán emlékszem...te vertél...és...ezek szerint akkor is,mikor terhes voltam.Te egy szemét állat vagy!-orditom.Igazam van.Hiába szeretem,ez igy nem mehet.Ha eddig nem,akkor most szakitunk.-Küldd be Takerut...-mondom,mikor Uruha már szinte menekül előlem.
Az ex-szőke belép.Ő is mosott-szarként néz ki.Karikásak a szemei.
-Átküldjem a ruháidat Rukihoz?-kérdezi.
Nem vagyok képes rá,hogy még jobban összetörjem a szivét.De muszáj.
-Figyelj...ez most nehéz mindenkinek...-hebegem- de nekem is.Sőt,nekem még nehezebb.Elhiszed?-bólint-Hidd el,szeretlek.Mindig is foglak,de valld be,te sem álssz készen erre.Ki tudja milyen depresszióm lesz,amire még a te vidámságod és csodás mosolyod sem fog megggyógyitani...-eröltetett mosoly.
-Tudom.Ha szükséged van rám,akkor nyugodtan...hivj...majd beszélünk...erőt kislány!-mondja,küld egy puszit és elmegy.
Újra belép Ruki,most valamivel jobban néz ki.Rámmered.
-Szeretlek...-suttogja-Nem birok élni nélküled,hogy nem láthatlak,nem hallhatom hangodat,nem érinthetlek...Sajnálom...
-Veled maradok.Csak igérd meg,hogy jó leszel...ez nagyon nehéz...tudod...meghalt...-sirógörcsöt kapok.
Reggel 7-ig csendben sirok a sötét szobámban.Ekkor benyit az orvos és közli velem,hogy a kisbaba azért halt meg,mert fejletlen volt.Makk egészséges,de koraszülött,és nem birta a strapát.Mély levegők után azt is közli,hogy most lehet,hogy depressziót kapok,legyen mellettem mindig valaki,és szedjem rendszeresen a gyógyszereimet.Mindenre rábólintok,mire behozzák a ruháim,és mondják,hogy várnak és mehetek.
Felöltözök és kivonulva látom meg Rukit.Kezében egy zacskó,amiben a gyógyszereim vannak.Mosolyogni próbálok.
Úton Ruki lakása felé,a taxiban,erősen hozzábújok Rukihoz.Ő szeret igazából,érzem.
A lakásban ott a pohár viz még az asztalon.Leülök és felhúzva lábaimat átkarolom őket.Ruki bekapcsolja a TV-t és letelepszik mellém egy adag szendviccsel,sütivel meg tejjel.Rámosolygok.Közelebb hajol hozzám és gyengéden megcsókol.
-Szeretsz?-kérdezi.
-Nem tudom...most...üresnek érzem magam.És üss a kezemre,ha cigihez merek nyúlni,alkohol dettó.És ha szexre kerül a sor,akkor kérlek erőszakold magadra a gumit,kérlek Ruki!Ha mégegyszer ezt kell átéljem...Uruha hogy van?
-Ő is depressziós lett.A többiekből csak Reita tudja.
Mi?Hogy tudja?Ha ős is depizni fog...elvégre...vele is...baszki!Fell kéne hivnom...
-Ruki,megyek fürdök egyet,jó?-kérdezm és lassan felállva a mobilomat és elközösitem és bevonulok a fürdőbe.Megengedem a vizet és vetkőzés közben veszem észre,hogy egy seb van a hasamon.
-CSÁSZÁRMETSZÉSVOLT???-orditom.Ruki benyit.
-Akartam szólni mielőtt még...szóval nem szabad fizikailag megerőltesd magad.De nem vetted észre,mikor öltöztél?
-Szerinted pont azt fogom nézni?Nem néztem...-mondom és elsüllyesztem magam a vizben.Ruki mosolyog egyet.
-Imádom mikor mérges vagy-mondja és eltűnik.Vicces.
-Szia Rei...-mondom mikor felveszi a telefont.
-Te elmebeteg nőszemély!Normális vagy te?
-Most mondtad,hogy elmebeteg vagyok,akkor hogy legyek normális?
-A humorod nem segit!Tudod milyen kibaszottul aggódtam érted?
-Mostmár igen.-mosolygok.
-Bekaphatod...
-Nincs kedvem...amúgy is túl messze vagy,és még neked se lehet ilyen hosszú...
-Élvezed?Haragszok rád,hogy tudd.
-Élvezem hát!Reita,tudom,hogy bűntudatod van,de neked ehhez semmi közöd.
-Nem hát!Csak épp velem basztál szülés előtt!Nem,igazad van!Semmi közöm az egész dologhoz!
-Ne csináld már!
-De csinálom!Előttem kinél voltál?Csak nem Saga-nál?-hallgatok-Tudtam.Nem volt elég neked?Nem?Terhesen!Hát téged zártosztályra kéne vinni!Azt hittem más vagy...hogy tudsz gondolkodni...hogy nem csinálsz hülyeségeket.Főleg ha gyered lesz!
-Tegyél egy szivességet!Nem is tudtam,hogy gyerekem lesz,baszki!Ha tudtam volna,száz,hogy enm baszok fűvel-fával,és szedek gyógyszert!Meg cigizek és részegedek!
-Ezesetben,sajnállak,hogy szartál tesztet venni!Vagy esetleg baj volt a haviddal,amiből nem tudtad kiházmozni,hogy "Ó!Hát kölyköm lesz!"?
-Ha az a célod,hogy felkúrd az agyam,akkor gratulálok,sikerült!Hát nem elég baj,hogy meghalt a fiam?-felpattanok a kádban és sirni kezdek.
-Hogymi...?
-Pontosan,faszfej,meghalt!Sőt!Halva született!Boldog vagy?Azt hiszed,hogy nekem nem nehéz?Ha azt hiszed...akkor szerintem jobb ha nem vitatjuk tovább a témát!És még egy szar seb is van rajtam,mert ájultan nehezen szültem volna meg!És még szerencs,hogy meghalt,mert sajnáltam volna,ha olyan nevelő-apja lett volna mint Te,Hiúságos Lordom!
-Hogy milye?Mikor?Komolyan mondod...?
-Ne csináld a hülyét!Mintha nem tudnád,hogy szeretlek!
Kinyomom a telefont és sirva visszabújtam a viz alá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése