Ez annyra kínos...

 Gyorsan behörpintettem a kólámat és kibontottam a cigimet.Előhúztam egy szálat és meggyújtva bebigyesztettem a számba.
 -Végre egy kis méreg...-motyogom és kifújom a füstöt.
 -Le kéne szoknod.-morogja Reita ugyanezt megismételve.
 -Sok mindent kéne csináljak.Sajnos egyszerre nem megy.
 -Hát az kár.-mondja derűsen.-Akkor jösztök billiárdozni?
 -Persze,amint eszembe jut,hogyan kell csinálni.
 -Rohadt vicces.Mennyi ideig leszel amnéziás?
 -Ameddig csak kell.-mondom és elbodom a cigit.-Most felhúzok Keruékhoz,aztán majd hivlak.Ja,és ez-megmutatom a telefont-,nem Uruha mobilja,oké?-mosolygok és hivom is a liftet.
 -Veszek neked egy telefont,mit szólsz?-mondja Reita és beszáll mellém a liftbe.
 -Nemkell.Uruháé tökéletesen megfelel.Ja,most jut eszembe!Én előbb bemegyek Shouhoz.Rég nem láttam.
 -Nemmondod?-döbben le Reita.-Mióta vagytok puszi-pajtások?Ti nem összevesztetek,mikor...
 -Pontosan,de azóta amnéziám van és MÉG Takeruval vagyok.Vagyis Shou...majd Saga fedez!
 -Ezt még megköszönöm neki egyszer!Ha lebuksz,majd elmegyünk együtt Szibériába!
 -És beszállunk egy vándorcirkuszba,mint két bohóc!-nevettem.
 POnt nyil az ajtó,gyors puszit nyomok Reita szájára és rohannák kifele,de visszahúz a kabátomnál fogva.
 -Ha rendes csókot nem tudsz adni,akkor erről is szokj le.Oké?
 -Mi van?Csak nem hiányoznak a csodás éjszakák amiket együött töltöttünk?-vigyorodok el.
 -Hülye vagy.Le se feküdtünk.
 -Én nem azokra az éjszakákra gondolok...De majd később megvitatjuk!
Intek és elindulok a a folyosón.A harmadik ajtóban megállok és hármat kopogok,mert Shou babonás.Ha a 395.ajtó lenne,akkor 395-öt kéne kopogni rajta,mig valaki egyáltalán azt mondaná,hogy "Tessék!".
 -Szabad...-hallom bentről Saga hangját és felkészülök a nagy meglepett arcokra és néme sikitásokra.
 -Hát mit csinálnak az én kedves rokonaim?-bújok be mosolyogva az ajtón.Shou elejti a kávéját,és eltátja csodás kis száját,Saga tovább fényesití hangszerét,Nao kutat valami rongyért a kávé miatt,Tora és Hiroto pedig a kanpén ülve majdnem elájultak.-Na mi?Hát igy szerettek ti engem?-nevetem el magam.
 Saga lerakja a basszusgitárt és nyakamba borul,majd lassan duruzsolva megkérdi:
 -Csak nem amnézia?-hangjában némi bujaság bújkál.
 -Ottapont,válaszolom halkan,alig észrevehetően.
 Shou lecsapja a poharat és könnyes szemekkel megáll előttem,miután Saga elenged.
 -Hogy képzelted....-szippogja-...,hogy csak...csak úgy otthagytál?-kérdezi magas hangon,szinte racsitva.
 -Valami...kimaradt...nálam...?-kérdezem az amnézia tüneteit szinlelve.
 -Hol jártál eddig te lány?Otthagytad Shou-t az interjú előtt  megiratlan szöveg nélkül.Kész katasztrófa volt az egész,mert nem segitettél.Ha nincs Saga,akkor nekünk végünk van!-száll be felháborodva Tora.
 -Hát,akkor sajnálom,de...én erre miért nem emlékszem?-kérdem és Saga arcát fürkészem.
 -Rei...történt valami?-kérdezi sejtelmesen és összefonja a karjait mellkasán.-Kórházban voltál valami miatt?
 -Igen,onnan hozott ki Takeru,de nem tudom hogyan kerültem oda.De hála az én lovagias pasimnak nem is tartottak ott sokáig!-mosolyogtam.
 -Hacsak...-töpreng az eddig csendben takaritó Nao-nincs Reinek amnéziája!-kerekedett el a szeme.Nemcsak neki,hanem mindenkinek.
 -Van benne valami...én is erre tippelek...-mondja Saga.-És ha igyvan,akkor ezért nem emlékszik az incidensre.
 Shou arcán megint könnyek csordulnak,és sajnálat tükröződik a szemében.
 -Reiiiii...-borul nyakamba és én megölelem.Hiányzott.-Shajnáhlomh...-nyöszörgi.Jaj,ez a régi,aranyos,sirós kicsi Shou,aki nagyanyám első házasságából való fiának a gyermeke.Hát ez mégis rokoni kapcsolat,nem?
 -Oké,Shou,nekem még nem teljesen tiszta a dolog,de miért is haragudnék rád?Az én hibám volt bionyára és én sjnálom.-mondom a szemébe nézve.
 -Szép családi békülés...-mondja Hiroto és mosolyogva kávét nyom a kezembe.

 Kábé 2 óra után,elbúcsúzok tőlük és Sagát magam után húzva a folyosó felé veszem az irányt.Talán a sok forraltbor miatt van,hogy most képes lennék letépni róla minden ruhadarabot és itt helyben megdugatnám magam vele.
 -Mi kéne...-nyöszörgi,miközben mellkasára borulva nevetek és szoritom magamhoz.-Nincs időm arra,hogy pesztráljalak,ha részeg vagy egy kis bortól.Hallgatok.
 -Saga...mi van,ha "pasid" van,de te közben nem érzed magad hűnek hozzá valaki...valakik miatt..?-kérdem bizonytalanul még mindig nekidőlve.
 -Jaj,te lány...ha szereted,akkor hű is vagy hozzá.
 -És ha nem vagyok hű,akkor nem szeretem?
 -Úgyvalahogy.-mondja és simogatni kezdi a hátam.Kellemesen megborzongok és felnézek rá.Szemei csillognak.
 Utálom magam.Undorodom magamtól.Én sem vagyok különb Uruhánál ha iszom.
 Ajakam Saga ajkaira tapadnak.Beleharap a számban és érzem a vérem izét.Tompa puffanás hallatszik a hátam mögül és megfordulva sembe találom magam Rukival,valamint a tálcával ami a földön landolt.
 Ruki méregtől főve megfordul és elindul a folyosón.Én elválok Sagától,de mivel az egyensúly-érzékem megcsappant,szédelegve ráesek hátulról.Felemel és belenéz a szemembe.

 -Nem vagy más,egy olcsó kurvánál!-sziszegi és én sirva roskadok a földre...