Na!Meg se ismresz?

 -Keru-kun,te neked ma kell menni dolgozni?-kérdezem az asztal másik végéből,miközben a piritósért nyúlok.
 -Igen,sajnos...Szivesebben ülnék itthol...-elmosolyodik.Én is.Hát,ha igy folytatja,nem lesz nehéz elfelejteni Uruhát és újre belészeretni.
 -Majd bemegyek hozzád,jó?-mondom éslenyúlom a piritósát.-Úgy...-ránézek az órára-...valami 1 fele.
 -És Uruha?-kérdezi és rámnéz a szemüvege fölött.
 -Nem fog felismerni,bizz bennem.-kacsintok rá és kuncogok egyet.
 -Vagyis adjam meg a fodrászom számát...-néz rám mosolyogva.
 -Úgyvalahogy.Azt nagyon megköszönném.És kéne a másik autód.
 -Oké,a kulcs a nappaliban a kanapén.-mondja.Elég hamar belement.Hát jó.
 -Köszi drágám!-mondom.Felállok átlibbenek az asztal mellett és megcsókolom.-Megyek átöltözök.Aoi ruháit ma visszaszolgáltatom.És megyek érted,megtennéd,hogy ma metrózol?-nézek rá nagy szemeimmel.
 -Hát jó...-sóhajt lemondóan.
 -Imádlak!-mondom és elindulok a háló felé.Már útközben vetkőzni kezdek és Aoi ruháit berakom a mosógépbe.
 -Hé,Rei!-kiált utánnam Takeru.
 -Igen?-fordulok meg.
 -Megtennéd,hogy beveszed a gyógyszeredet?-mutat az asztalon diszelgó kis valamire.
 -Miért?Mi az?-kérdezek vissza gyanúsan és megszemlélem.
 -Ha gyereket akasz,akkor ne vedd be.-mondja és az ajtó felé veszi útját.
 -Hát...tudod,egy gyereket nem bánnák meg....
 -De a vallásod...-mondja és felhúzza cipőjét.
 -Az,hogy katólikus neveltetést kaptam,nem azt jelenti,hogy nem lehet gyrekem házasságon kivül.De ha ennyire zavar,vegyél el feleségül!-mondom és lenyelem a gyógyszert.
 -Azt hiszed nem vennélek?Csak nem hinném,hogy sokáig birnád velem.
 Részemről téma lezárva és bevonulok a hálóba.Takeru becsapja maga mögött az ajtót.Nem értem miértjön nekem a vallásommal.És akkor mi van?Nem járok templomba,nem megyek gyónni...nem csinálok semmit.Isten amúgy is kitolt velem...Előkutatok a ruháim közül vamai olyat,amit még elég kevésszer hordtam,nehogy valaki felismerjen.Napszemüveget veszek és elcsórom Takeru sapkáját.Igen...napszemüveg,mikor már majdnem tél van...Nincs is ennél természetesebb.
 Felveszem a bőrdzsekim és felkapva a kulcsokat bezárom magam mögött az ajtót.Zsebemben Uruha pénztárcája és mobilja.
 -Hivjuk fel....-megakad a szemem valakin és nyomom is a hivás gombot.
 -Mit akarsz te állat?-szól be kedvesen egy hang.
 -Nahát-nahát,Saga!Csak nem azt hitted,hogy Uruha hiv?-nevetek.
 -Hogy kerül hozzád...?És miért...?Hivtál..de...-motyogja és hallatszik az ajtó csapódása.Bizonyára elhagta a próbatermet.
 -Hosszú történet.Nem tudod,Rukiék bevonultak már?-kérdem és közben beülök az autóba.
 -Lehet,bár Reita autóját még nem láttam.Bár ő mindig késik,vagyis nem nagy meglepetés.
 -Igen,azt tudom.Ha Rukiék lemennek a büfébe,akkor dobj egy SMS-t,jó?-kérdem mintha legalábbis most dugnának.Saga nyel egyet és motyog egy "igent".-Akkor megdumáltuk.Köszi drágám!Ja,és nem tudod hol van Uruha mobilja.
 -Nem,nem tudom.Majd irok.Szia!-és kinyomja.
 Tipikus Sagára.Hjaj,mennyit hülyültem vele is...Fél PSC-vel egy suliba jártam.Milyen durva volt.De élvetzem már akkor is a sok érdekes egyént.Beinditom az autót és kifordulok az útra.Egyenesen a szépség-szalonba megyek.
 -Jó napot.Hajfestés,vágás és manikűr.-mondom mosolyogva a recepciósnak.
 -Jó napot,hölgyem.A manikűrös épp szabad.Ott a második ajtó-mutat jobb oldalra.
 -Köszönöm szépen.-mondom és bevándorlok a kis szobába.Imádom ezt a helyet,mert mindig nagy a tisztaság és külön szobájuk van minden dolgozónak.Benyitok a szobába.Rózsaszinűek a falai,úgylátszik festettek.
 -Jó napot.-köszönök és leülök a székre.
 -Jó napot.-köszön egy mosolygós arc az asztal másik oldaláról.-Nori vagyok.Hogyan szeretné a körmeit?
 -Hát...jó lenne egy géles épités.-mondom- De döntsön ön,én nem értek ehhez-fejezem be nevetve.
 -Hát az ráférne...-mondja ő is nevetve-Látom már volt gél rajta.Szedjem le vagy töltsek?-kérdi nagy szakértelemmel.-Szerintem elég a töltés is,és egy kis csiszolás.Megfelel igy?-néz rám.
 -Igen,jó lesz.-mondom és a mobilom felpakolom magam mellé,hátha Saga ir.Neki is kezd,csiszol,mos,csiszol,géel,melegit,szárit,csiszol,franc tudja még miket.Végül kb.45 perc múlva kész vagyok.
 -Kész is.-mondja elégedetten.Valahogy megértem,nagon jól néz ki.Szpen megköszönöm,elkérem a számát,legközelebb is ide akarok jönni.Felkapom a mobilt és megyek a fodrászat felé.
 -És mit szeretne?-kérdezi a fodrásznő és közben nézegeti.
 -Hát,picivel rövidebben kéne és szeretném ha sötét barna lenne vörös melircsikokkal.
 -Rendben.-mondja mosolyogva.Itt mindenki mosolyog?
 Még itt is 1 óra,kész az új hajam,nagyon dögös lett.Fizetek a recepciónál és megyek is a szemüvegeshez.Nem,nem szemüvegért,hanem kontaklencséért.Méghozzá kék szinűért.És tisztitóért.Mert elég sokáig fogom hordani.
 Bent hamar kiszolgálnak,az autóban fel is szerelem és betérek egy aranyos kis üzletbe valami más ruháért.Találok egy fekete farmert,egy western-stilusú csizmát,és egy tök aranyos kommunista-zöld szinű inget.Megveszem,gyorsan átöltözök a fülkében és megyek a PSC-hez.
 Lehetőleg kifogok minden pirosat.Nagyokat sóhajtva parkolok le az épület előtt.Megkapom a telefont,ami pont ekkor kezd el rezegni.SMS Sagától.Ez mekkora ráérzés...
 "Rukiék most vándoroltak le,Reita is velük van.Uruha pedig depressziósnak látszik.Saga"
 Legyen csak,ő baszta el-gondolom magamban és mosolyogva bevándorlok az épületbe.A recepciónál-mint aki sose járt még ott-megkérdem,hogy merre a büfé.Útbaigazitanak és egyenest a büfés pasashoz megyek.
 -2 csokis-karamellásat,1 cappucinoót,és 3 cukros-tejszinest-hadarom a pasasnak,aki bólint majd elindul.
 Hátra fordulok és megszemlélem az ottülőket.A terem másik végében felfedezem  Rukiékat,akik engem méregetnek.Leveszem a napszemüvegem és dobok egy mosolyt feléjük.Értetlenkedve néznek vissza rám,majd visszafordulok és elveszem a rendelést.Direkt arra megyek el.
 -Heló fiúk-köszönök- és leülök a mellettük levő asztalhoz.Előkaparom a műkörmeimmel a mobilt és felhivom Takerut.Rukiék még mindig néznek.
 -Szia,gyertek le a büfébe,jó?-mondom és a mosolyt le se lehetne kaparni az arcomról.Takeru nevet."Indulunk" mondja és kinyomom.Odafordulok a fiúkhoz.
 -Na!Meg se ismertek?-mondom nevetve és főleg Reitát nézem.Arcán látszik valami felismerés-jellegű valami,Rukinak is kezd leesni,Uurha nem kapcsol,Aoi azt se tudja hol van,Kai pedig csak mosolyog.
 -Ezek szerint nem.Rei vagyok.Hát ilyen rövid a memóriátok?-kérdem nevetve.-Takeru barátnője.Nem rémlik?
 -Rei...?-kérdezi Uruha és felapttan a helyéről.-Mi történt veled?
 -Mi történt volna?-kérdezek vissza.Jujj...ez tök izgi,olyan amnéziásnak lenni jó dolog.Miket ki nem találok...
 -Hát tudod,te Uruhával vagy...voltál...-mondja Ruki-Hacsak...
 -Hacsak mikor viszamnt a szállóra nem történt valami amitől kihagy az agya...-morogaj Aoi.-A ruháimat ezek szerint nem kapom vissza...
 -Milyen ruhákat?Figyeljetek,nagyon nem tudom miről beszéltek.-mondom mosolyogva.-De majd Takeru elmondja,ő biztos tudja.
 Erre pont az 5 SuG-os vándorol be.Takeru vidáman átölel és s fülébe súgom,hogy amnéziásat játszok és kórházból hozott haza.
 -Sziasztok fiúk.-köszön és leül mellém.-Hát,sokkoló lesz amit mondok...Reit a kórházban találtam meg.Beverte a fejét,egy taxis vitte haza valami út mellől Tokió fele.Nem tudták kit hivjanak,de mivel egyszer már volt abban a kórházban mikor én vittem be,engem hivtak.Nem emlékszik a dolgokra...úgy 3 év ki van esve neki...-sóhajt egy nagyot és rámnéz.
 -És ez a Shinpei-é!-odaadom neki a cappucinóját.-Emlékszem ám az ilyenekre!-mondom nevetve.
 -De ezekre emlékszik.Úgyhogy most velem lakik.Az orvosok nem tudják megmondani meddig fog tartani.És rémálmai vannak,amikről nem beszél.De nem adják fel,sok dolgot kell neki tanulnia...-mondja és megint engem néz.
 A fiúk bevették.Ijlyen nincs.Takeru kész mesélő.Imádom.Uruha meg csak rémülve néz maga elé,meg se mer szólalni.Közben megittam a karamellás-csokis löttyöm.
 -Megyek kérek még egyet!Ja és leugrok cigiért-mondom mosolyogva.
 -Én is megyek veled!Kifogytam.-mondja Reita és elindulunk együtt.-5 perc és ittvagyunk.
 Elindulunk kifelé és nem szólunk egymáshoz.
 -Te kész zseni vagy.Feltaláltad magad.De a kontaklencse minek?-kérdezi Reita nevetve.
 -Miért?Talán nem áll jól?-kérdem.-És a hajam milyen?
 -Jól nézel ki.-mondja és átkarolja a derekam.-Azt hittem meghaltál.
 -Hááááttt....Takeru ágya,nehezen válhat a koporsómmá.-mondom nevetve.
 -Te beszivtál,hogy folyton nevetsz?
 -Nem,csak kifogyott a cigim.És Takeru jó hatással van rám.És szeretem az új önmagamat.
 -Nincs kedved ellógni velünk billiárdozni?Ha egyedül nem,jöjjön Takeru is.
 -De akkor 7-en lennénk.
 -Aoi is hozza a barátnőjét.
 -Ááááá-vigyorodok el-mesélte.-nyújtom ki a nyelvem-Mondta még a fürdőben,mikor felszöktem hozzá.
 -És miket csináltatok ti a szobában?-teszi fel a költői kérdést Reita és közben perverzül vigyorog.
 -Levetkőztettem és elloptam a ruháit!-nevetem
 -És engem miért nem?-kérdezi csalódottan,sirást szinlelve.
 -Bepótolhatjuk egyszer!-nyalom meg a szám.
 -Ezabeszéd!-veregeti meg a hátam.-Megyek megveszem.Egyebet kérsz még?
 -Egy kólát.Kösziiii!-kiabálom utánna.